Új világrend küszöbén
21. századi geopolitikai stratégiák
A 2030–40-ben íródó geopolitikai tanulmányok a 2014-es évet minden valószínűség szerint a geopolitika fordulóévének fogják majd tekinteni
Kiemelten azért, mert a Krím félsziget márciusi orosz annektálása (Oroszországhoz való csatolása) kiváltotta a nyugati világ döbbenetét: tényleg lehetséges területi revízió a 21. századi Európában? Újra lehet-e rajzolni Európa térképét? Sőt maga az alapkérdés is megkerülhetetlen: vége az egypólusú világnak?
Az utolsó kérdésre jelenleg még csak azt a választ adhatjuk, hogy valószínűleg igen; az atlanti erőtér által uralt egypólusú világ után egy többpólusú világ határán állunk. De ez még csak egy átmeneti időszak, a nemzetközi világgazdasági-világpolitikai rendszer még angolszász jellegű.
Ugyanakkor az 1990-es évek elején lezárt, több évtizedre visszatekintő hidegháborús szembenállás tovább él politikai gondolkodásmódunkban, a nemzetközi kapcsolatok elemzésére használt fogalomrendszerünkben. Így a világ egyelőre még nem tud a hidegháborús asszociációkkal szakítani: mintha 2014 egy újabb hidegháborút idéző időszak kezdetét jelentené, ahol egyre élesebb a Nyugat (az euroatlanti erőtér) és a Kelet (Oroszország) szembenállása.
A világ Washingtonból – az USA világuralmának hanyatlása?
Barack Obama 2009-től 2012-ig tartó első elnökségi ciklusában a megelőző csapás elvére irányuló Bush-doktrína után új külpolitikai irányt kezdett.
Ennek központi eleme az ún. „Smart Power” (okos, intelligens hatalom), vagyis egy olyan új irány, ahol a korábbi hegemón, kizárólag fegyveres erőre épülő amerikai szerepet (az ún. „Hard Power”-t) felváltja a főleg diplomáciai eszközökre, az együttműködésre épülő új, amerikai hatalmi szerepkör. Az elnök külpolitikai stratégiáját már ekkor sok kritika érte: lemondhat-e a világ vezető hatalma a katonai erő minél nagyobb alkalmazásáról, s legfőképpen: sikeres lehet-e egyáltalán a diplomáciai úton történő hatalomgyakorlás?
Mindennek két fő ideológusa változatlanul a geopolitika két „nagy öregje”, Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski. Az USA jelenlegi geopolitikai stratégiájának két fő eleme Brzezinski 2012. évi értelmezésében a „nagyobb Nyugat” és az „új Kelet”. Az előbbi arra utal, hogy az USA kiemelt célja a Nyugat erősítése, s ennek keretében Oroszország és Törökország bevonása az USA szövetségesei közé. Ebben az értelemben a hidegháborús Nyugat–Kelet-felosztás megszűnik, nem a földrajzi égtájak szerinti besorolás érvényesül, hanem egy új, 21. századi geopolitikai térszemlélet alakul ki. Brzezinski „új Kelet” fogalma Kínára, a kelet- és a délkelet-ázsiai térségre irányul, amelyekkel megítélése szerint átfogó, egyensúlyi kapcsolatrendszert kell az USA-nak kialakítani.
Ám sok elemző szerint a minden újabb katonai beavatkozástól elzárkózó és túlzottan befelé forduló USA egyre gyengébbnek tűnik a világ szemében, s fokozatosan elveszti globális tekintélyét, sőt Barack Obama belső népszerűsége (főleg a nagy nehezen kialkudott egészségügyi reformok miatt) is csökken. 2012-ben a szír polgárháborús helyzet rendezésére tett diplomáciai kísérlet során az amerikai elnököt már nagyon komoly kritika érte: sokkal határozottabban kellene fellépnie, sőt katonai erőt is alkalmaznia, nem pedig engedni, hogy az orosz javaslatok érvényesüljenek. Végül a szír helyzet eltérő megítélése kapcsán romlott meg az amerikai–orosz viszony, s ez a Krím félsziget 2014-es orosz elfoglalása után teljes mélypontra süllyedt.Â
Napjainkra viszont már az is kérdéses, hogy alkalmazható-e egyáltalán a „Smart Power” külpolitikai irány a mai világpolitikai helyzetben? A diplomáciai, együttműködésre épülő amerikai hatalomgyakorlás éppen az ellenkező eredményt hozta: egyre gyengébb lett az USA világpolitikai szerepe, az amerikai erő drasztikusan csökkent. Mindez azt is eredményezi, hogy a nem angolszász világot (s ezen belül is kiemelten a nagy feltörekvő piacokat) valójában egyetlen dolog „tartja össze”: az USA vezető világhatalmi szerepének megkérdőjelezése és elutasítása. Sőt azokban az országokban, ahol gyengült az amerikai hatalmi befolyás, megkezdődött az orosz és/vagy kínai érdekszféra kiépítése. De az így kialakuló „hatalmi vákuumok”, a még egyik oldalhoz sem tartozó területek révén erősen megnőttek a biztonsági kockázatok. Ennek példája az amerikai csapatok kivonása után rendezetlenül maradt iraki helyzet és a megoldatlan szír kérdés, amely oda vezetett, hogy e két ország szomszédos határ menti területeinek jókora része került az Iszlám Állam ellenőrzése alá. A NATO 2014. szeptemberi csúcstalálkozóján végül döntés született arról, hogy tíz tagállam részvételével
ideiglenes katonai koalíciót hoznak létre az ISIS erői ellen.
A világ Brüsszelből – az euroatlanti szövetség jelene és jövője
NATO- és EU-tag hazánk számára a legfontosabb kérdés, hogy hol áll Európa és kiemelten a kelet-közép-európai régió a jelenlegi amerikai geopolitikai stratégiák terén. Obama első elnökségi ciklusának fő külpolitikai irányait az európai országok mindig is komoly kritikával illették: az USA messze nem szentel annyi figyelmet Európának, mint kellene. Obama 2014. március 26-án tett először hivatalos EU-látogatást Brüsszelben (a 2009-től tartó hatéves elnökségi ideje alatt először, s e látogatást is a Krím félsziget orosz annektálása váltotta ki). Egyébként ekkor mindkét fél részéről megerősítést nyert, hogy újrakezdik az atlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló tárgyalásokat.
Az euroatlanti erőtér 21. századi újraértelmezésekor viszont megkerülhetetlen az EU jövőjének a kérdése. Ahhoz, hogy az EU kikerüljön a Henry Kissinger szavaival jellemzett „világgazdasági óriás, de világpolitikai törpe” állapotból, elméletileg egyetlen út vezet – az erős föderális Európai Unió megteremtése, vagyis egy erős politikai unió létrehozása. De van-e ennek tényleges realitása? A szövetség intézményeinek hivatalos állásfoglalása szerint: igen, sőt az EU intézményei erősebbek, mint azt az EU-pesszimisták tábora gondolja. Az Európai Bizottság új elnöke, Jean-Claude Juncker is a szövetség megújítását és intézményi megerősítését tűzte ki legfőbb céljául.
A teljes cikket A Földgömb 2015. márciusi lapszámában olvashatja!
Amennyiben rendszeresen szeretné olvasni lapunkat, fizessen elő kedvezményes áron!
Előfizetek
