Egyedi, érintetlen, összetett

Már régóta ismert, hogy a hazánk északkeleti szegletében megbújó, kicsinyke mészkővidék, az Aggteleki-karszt egyedülálló látványosságokat és több szakterület számára is óriási jelentőségű tudományos értékeket rejteget a föld alatt. Ám az, hogy mindez a határ túloldalán húzódó Szlovák-karszttal együtt egységes rendszert alkot, valószínűleg már jóval kevesebbek számára egyértelmű. Hiszen a 20. században hosszú évtizedekig a térképeken is csak fehér foltként szerepeltek a határon túli területek, és az ide látogató turista is csak nagyon körülményes módon, óriási kerülőket téve tudott átjutni a túloldalra – már ha egyáltalán eszébe jutott ilyesmi.

Ilyen körülmények között az uniós csatlakozás és a schengeni határnyitás létrejöttét jóval megelőzte a gondolat, amikor a két ország – Magyarország és Szlovákia – közösen terjesztette elő a területet az UNESCO-világörökség címre. Az ötlet eleinte mindkét országban csak maroknyi szakember rögeszméjének tűnt, és talán ők maguk sem mertek igazán hinni a dolog sikerében. Hiszen az évezredek óta sűrűn lakott, és átformált Európában természeti jellegű világ­örökségi helyszínek elfogadására már akkor is csekély volt az esély.

Az 1995. december 6-án Berlinben kimondott „igen”-nel hazánk azóta is egyetlen, tisztán természeti világörökségi helyszíne került fel a jeles listára. A cím elnyerése még nagyobb jelentőséget kap annak tudatában, hogy ugyanabban az évben a világ talán legszebb, legkülönlegesebb barlangjait felvonultató, új-mexikói Carlsbad Caverns Nemzeti Park is szerepelt a pályázók között – egyébként szintén sikerrel. Korábban pedig csak a Föld leghosszabb barlangjaként ismert észak-amerikai Mammoth Cave és a szlovéniai Skocjan-barlang kapott helyet a listán, vagy épp olyan barlangok, amelyek nem természeti értékeik, hanem valamilyen hozzájuk kapcsolódó régészeti vagy kultúrtörténeti érték miatt jelentősek.

A világörökségi cím elnyerésének sikere egyértelműen nem egy-egy barlang kiemelkedő szépségében vagy egyedülállóságában rejlett, hanem a felszín alatti világ sokféleségében, összetett fejlődéssel kialakult, bonyolult vízrajzi összefüggéseket felvonultató, egymástól független rendszereiben, változatos formakincseiben keresendő. Így az Aggteleki- és Szlovák-karszt a mérsékelt övi, középhegységi karsztosodás egyik legkiemelkedőbb és legkomplexebb földi példája, melyhez a felszín alatti világ viszonylagos érintetlensége, legnagyobb részének minden emberi beavatkozástól mentes jellege is társul. Ráadásul a világ­örökségi cím odaítélésében meghatározó szempont volt az is, hogy mennyire biztosított a terület jövőbeni védelme és sértetlen fennmaradása.

Fotó: Egri Csaba
GOMBASZÖGI-BARLANG – A Szilicei-fennsík vizeit felszínre vezető forrásbarlang egyedülálló képződményei a rendkívül vékony, ám akár 3 méteres hosszúságot is elérő szalmacseppkövek
Fotó: Egri Csaba
METEOR-BARLANG – Jellegzetes víznyelőbarlangunk, melynek lépcsőzetesen lefelé tartó járata hazánk legnagyobb barlangtermébe, a gigászi cseppkőoszlopokkal díszített Titánok-csarnokába vezet

Változatos formakincs

Bár a megőrzendő terület határát a felszínen jelölték ki, maga a világörökségi cím egyértelműen a felszín alatti világra, az ott húzódó barlangokra, barlangrendszerekre vonatkozik. A két karsztterületen együttvéve ma már több mint 1300 barlang ismert, melyből majd’ 300 Magyarország területén nyílik. És szinte minden járatrendszer jelen van, amit csak a domborzat és az éghajlat lehetővé tesz: a nagy többséget a folyóvizes eredetű barlangok adják, de nagy számban fordulnak elő zsombolyok, jelen vannak a hévizes és szerkezeti eredetű barlangok, de még néhány édesvízi mészkőben kialakult üregre is akad példa.

A rendkívüli változatossághoz hozzájárul, hogy a hosszú időn át folyamatosan tartó karsztfejlődésnek köszönhetően a különböző barlangtípusok a barlangfejlődés különböző állomásait képviselik: a kicsi, fiatal, szűk járatoktól kezdve a hatalmas méretű folyosókig és csarnokokig igen széles a paletta.

Ráadásul a függőleges szerkezeti mozgások következtében sok helyen több, egymás fölötti szintben is kialakultak barlangjáratok a Baradla, és Vass Imre-barlang esetében három, a szlovákiai Jászói-barlang esetében öt szint is létrejöhetett. Számos folyóvizes eredetű barlang még ma is aktívan szállít vizet az év egy részében, vagy akár egészében is: ilyen például a környék egyik legnagyobb hozamú karsztforrása, a Tohonya-forrás vizét szállító Kossuth-barlang, vagy a Komlós-forrás vizét felszínre vezető Béke-barlang.

A területen egyedülálló sűrűségben fordulnak elő egy máshol viszonylag ritka és különleges barlangtípus képviselői: az aknabarlangok, vagy más néven zsombolyok. A Gömör–Tornai-karszt nagy karsztplatóinak mindegyikén találkozhatunk velük, de legnagyobb számban a határral kettészelt Alsó-hegy fennsíkján sokasodnak. Közös jellemzőjük, hogy gyakorlatilag egyáltalán nincsenek vízszintes járataik, csak és kizárólag függőleges aknák sorozatából állnak, akár olyan bonyolult térformákat kialakítva, mint a Szabó–Pallagi-zsomboly, amely több, egymással párhuzamos, kis ablakokkal vagy párkányokkal összekötött, függőleges aknák rendszeréből tevődik össze.

Fotó: Egri Csaba
RÁKÓCZI-BARLANGOK – Az Esztramos-hegy mélyén a bányaművelés során feltárult Rákóczi I. és Rákóczi II. számú barlangok az itt ritkának és valódi kuriózumnak számító, hévizes kialakulású járatrendszerek közé tartoznak

Különleges képződmények

A barlangok képződési folyamatai meghatározzák a bennük kialakuló ásványkiválásokat is, melyek szintén rendkívüli sokféleségben és változatosságban jelennek meg a térség barlangjaiban. A folyóvizes barlangok járataiban a függő- és állócseppkövek, cseppkőzászlók és -lefolyások különböző változatai a leggyakoribbak. Ám mellettük itt fordulnak elő leginkább a csepegő vizek által létrehozott barlangi gyöngyök, a változatos formában és méretekben megjelenő heliktitek, vagy a barlangi patak vizéből felépülő édesvízi mészkőgátak.

A hévizes, vagyis felszálló, meleg vizek által létrehozott járatrendszerek (ilyenek például az Esztramos-hegy belsejében található kisebb-nagyobb üregek) elképesztő sokaságú ásványkiválást hordoznak. Ennek legszebb példája a hazai oldalon a Rákóczi-barlang, ahol a barlangképződés egymást követő szakaszai cseppkövek, tűs- és korallborsókövek, karfiolok és apadási teraszok egymásra épült sorozatait hagyták hátra. A határ túloldalán az Ochtinai-barlang világviszonylatban is ritkaságnak számító, hatalmas méretű, hófehér aragonitbokrai a legszebbek e csokorban.

A mi éghajlatunkon meglehetősen ritka jelenség a jégfelhalmozódás, amely a világörökségi helyszín két barlangjában is tetten érhető. Az ismertebb és nagyobb látványosságként számon tartott Dobsinai-jegesbarlangot (amely egy másik karsztvidék, a Káposztafalvi-karszt híressége) egy későbbi, 2006-os döntés nyomán csatolták a világörökséghez, míg a jóval szerényebb Szilicei-jegesbarlang jelenléte az eredeti felterjesztésben is nagy súllyal szerepelt, mint a mérsékelt égöv legalacsonyabban fekvő ilyen képződménye. Napjainkban mindemellett mindkét jegesbarlangban a felhalmozódott jég fokozatos csökkenése a jellemző folyamat.

Bár a világörökség cím nem egyetlen, vagy csak néhány barlangnak szól, az egész karszt mélyén megbújó járatok közül szépségével, nagyságával és évszázadok óta tartó ismertségével mégis magasan kiemelkedik a két országot föld alatt is összekötő Baradla–Domica-rendszer. A 25 km hosszúságban ismert járatrendszer ugyan nem tartozik a világ 100 leghosszabbja közé sem, de a mérsékelt égövben egyetlen, ennél hosszabb, aktív patakos barlang sem tartalmaz hasonlóan gazdag cseppkőképződményeket.

Fotó: Egri Csaba
RITKA ÁSVÁNYKIVÁLÁSOK – A világörökségi területen a különböző cseppkőtípusokon túl sok barlangban látványos ásványkiválások is létrejöttek. A hazai oldalon az Esztramos-hegy járatainak borsókövei, a szlovákiai részen az Ochtinai-aragonitbarlang ágas-bogas aragonitbokrai a legkülönlegesebb képződmények

Egyedülálló barlangi élővilág

Az Aggteleki- és Szlovák-karszt felszín alatti világa több mint 500 barlanglakó és barlangkedvelő fajnak nyújt élőhelyet, köztük több bennszülött, csak itt előforduló, számosat pedig itt fedeztek föl. Szabad szemmel keresgélve az agyagos felületeken a legtöbb eséllyel a szemercsés vakászkával és a vizekben élő aggteleki vakbolharákkal találkozhatunk, melyek különösen a Baradlában élnek nagy számban. Kizárólag itt előforduló faj például a magyar vakfutrinka és a Helodrilus mozsaryorum nevű gyűrűsféreg, mely utóbbi eddig csak a Baradla Rövid-Alsó-barlangjának vizéből került elő.

A barlangot élettevékenységüknek csak egy részében használó fajok leg­jelentősebb képviselői a denevérek: a majdnem 40 európai denevérfaj közül 26 van jelen a térségben, melyekből 21 fajt a barlangokban is megtaláltak már. A legnagyobb értéket a kereknyergű patkósdenevér kb. 5000 példányt magában foglaló telelőállománya jelenti a Baradla–Domica-barlangrendszerben.

Kiemelkedő tudományos jelentőség

A világörökség cím odaítélésekor a barlangok tudományos jelentősége, valamint világviszonylatban is gazdag tudománytörténeti múltja is sokat nyomott a latba. A Baradla említése már a 16. századtól kezdve megjelenik a természettudományos művekben. Bél Mátyás és Buchholtz György leírásai, Sartory József vagy Raisz Keresztély térképei a barlangok tudományos kutatásának világszerte legkorábbi dokumentumai közé számítanak. Vass Imre 1829-ben készült térképe és leírása talán a legszebb ilyen jellegű, művészi igénnyel kivitelezett munka – csak hogy néhányat említsünk a tudománytörténeti ritkaságokból.

A tudományos munkák jó része a barlangokhoz kapcsolódó őstörténeti kutatásokhoz köthető, hiszen több mint 30 barlangban bizonyított a prehisztorikus ember jelenléte. A legjelentősebb régészeti leletek szintén a Baradlához köthetőek, ahonnan a bükki kultúrához tartozó leletek sokasága került elő. Őstörténeti szempontból szintén jelentősek a kieticei kultúra rituális temetkezési helyéül szolgáló Babia Diera-barlang emlékei a szlovákiai oldalon.

Az emberi őstörténeten túl a barlangi üledékek igen jelentős őslénytani maradványokat is rejtenek, a Baradla főfolyosójában kijelölt földtani alapszelvények pedig ­– a világon alighanem egyedülállóan – a föld alatt alkalmasak három triász mészkőformáció tanulmányozására.

Fotó: Egri Csaba
MILADA-BARLANG – A Szilicei-fennsíkon, Szádvárborsa közelében nyíló víznyelőbarlang bonyolult felszín alatti vízrendszerrel rendelkezik, vizei több forrásban is megjelennek

Felelősségteljes kezelés

A világörökség cím elnyerése nyilvánvalóan óriási felelősséget is jelent, s nemcsak nekünk, hanem még sok generáción keresztül ad érzékeny kihívásokat, hiszen a karsztvidék használata és megóvása nem konfliktusmentes folyamat. Ehhez – határral osztott helyszínről lévén szó – különösen összehangolt tevékenység kell, és a két ország szakemberei között meglévő jó kapcsolatok az alapvető feltételek. A közös kincs azonban óriási lehetőségeket is rejt magában – a valóban határok nélkül működő értékmegőrzés megvalósítása felé.