A FÖLDGÖMB

Panmindzson - Rakéták árnyékában


A beszámolókból, internetes magazinokból, blogokból azt gondolhatnánk, hogy Észak-Korea már-már a sötét turizmus (dark tourism) terméke, egy csalogató brand. Kétségtelen, hogy az utóbbi években külön iparág települt arra, hogy Észak-Korea sajtó által „feltuningolt” mindennapjait, a sztálinista show-t egyre közelebbről láttassák a fogyasztókkal. Az üzlet óriási, haszonélvezői között pedig nemcsak a phenjani rezsim, de a szomszédos Dél-Korea vagy Kína élelmes utazási irodái is ott vannak

A Dél-Korea fővárosába, Szöulba érkező turisták döntő többsége, ha nem is hallott még a Gjongbokkungról, a koreai királyi palotáról, Panmindzson nevét biztosan ismeri! Kíváncsi voltam a két Koreát elválasztó demilitarizált övezet „központjára”, így én is jelentkeztem a szervezés monopóliumát birtokló utazási irodánál.

ROHAMOS FEJLŐDÉS A régi, nyomorúságos Szöul itt-ott még előbukkan. A kereszt nem véletlen: a Fülöp-szigetek után arányaiban Dél-Korea a legkeresztényebb ország Ázsiában

A demilitarizált övezet, az ún DMZ felé buszozva a dél-koreai idegenvezető – miután többször átszámolta a befizetett félnapos, vagy az extrákkal megdobott, egynapos kirándulásra szóló, vaskos díjakat – történelmi tragédiák helyszíneiről, illetve északi agresszorokról és a japán megszállókról beszél. A történetet kár is lenne részletesen felvezetni: a II. világháború után a Koreai-félsziget kettéosztása a 38. szélesség mentén egytenyérnyi térképmellékleten szovjet és amerikai zónára, a koreai háború 1950–53 között, majd a félsziget megosztottságának állandósulása...

Észak-Korea csupán órányira van

Szöulban feltűnő az óvóhelyek látványos sűrűsége! Atomhatalom szomszédságában ez nem véletlen, hisz míg Moszkvában vagy New Yorkban mindenkinek lenne 40 perce a „piros gomb” megnyomása után, addig a jóval kisebb földrajzi dimenziójú Koreai-félszigeten a búcsúra – avagy az óvóhely elérésére – csupán 7 perc adatik. A határ olyan közel van, hogy a koreai háború idején az északiaknak szinte csak órákba telt elérniük a déli fővárost.

Az egyórás buszozásra lévő demilitarizált övezethez Szöul fő folyója, a Han-gang mellett vezet az autópálya. A folyó a torkolat közelében már a két országot elválasztó határ. Még a várost sem hagytuk el, de a parton, az út mellett komoly szögesdrót kerítés és őrtornyok zárják el az utat az esetleg észak felől beszivárgó „békaemberek” elől. A folyóparti dombtetőkön a kilátóhelyek nemcsak katonai őrposztok, de a szöuliak kedvelt kirándulóhelyei is. A fent lévő kávézók teraszáról akár távcsővel is szemlélhetik túloldali, északi testvéreik mindennapjait.

A FORGALOM ANNAK ELLENÉRE SEM INDULT MEG, HOGY A HIDAT MÁR ÚJJÁÉPÍTETTÉK — pedig a déli tervek szerint Észak-Koreán át a transzszibériai vasútba ekapcsolódva szállítanák a déli árukat Európa felé. A békülés mellett ez is a bizniszről szól!

Kikopó testvériség

A határközeli dombtetőkről a szemlélődés nem nehéz: átellenben teljesen kopár, dimbes-dombos vidék, akár egy nagy lőtér. De az ok korántsem katonai! Északon jobb híján minden fát kivágtak, hogy legyen téli tüzelőjük. Ez ÉszakKorea-szerte nemcsak a hatalmas árvizekhez, de a nagy aszályokhoz is hozzájárul, amelyek főként az 1990-es évek nagy éhínségeihez vezettek.

A testvéri hangulat kikopóban van, egységes koreai népről többé aligha beszélhetünk. A világnézeti és szocializációs különbségek mellett a hosszú szegregáció eredményeként már a nyelv is látványos különbségeket mutat, nem beszélve az északi alultápláltság és a déli hús-, sajt- és tejkultúra megerősödése miatt fellépő átlagos testmagasságbeli különbségekről! Pedig valamikor a félsziget északi részei voltak a gazdagabb, iparosodottabb régiók, ahol az 1 főre jutó sertéshúsfogyasztás is jócskán meghaladta a déli szegény vidékekét. Negyed évszázaddal az európai Keleti Blokk összeomlása után a Koreai-félszigeten már senki sem gondol komolyan az újraegyesítésre.

ÁLL A ZÁSZLÓRÚD! Észak-koreai kirakatfalu, közvetlenül a határnál, Panmindzson mellett. Évekig versenyeztek egymással, ki tud nagyobbat állítani, végül az északiak győztek!

Az igazi társadalmi egyesülés a politikai akadályok eltűnése esetén is lehetetlen vállalkozás lenne. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az északról érkező disszidensek teljes elveszettsége délen: csak alacsony státuszú munkát kaphatnak a Kínából vagy Oroszországból, esetleg a közép-ázsiai Üzbegisztánból repatriált koreai honfitársaikhoz hasonlóan. Sokukkal találkozhatunk a déli nagyvárosokban: cipőpucolók, utcaseprők vagy hajléktalanok, akiket a déliek lenéznek, sőt lustának, primitívnek, faragatlannak tartanak!

Psy érdekesebb a déli fiatalok számára

60 év elteltével a koreai háború emléke egyre halványabb. Felmérések szerint a dél-koreai fiatalokat már nem igazán érdekli az északi szomszéd, sokkal inkább központi téma, hogy ki lesz a (dél-)koreai X-faktor győztese, vagy épp az ország popikonját, Psy-t, a Gagnam-style énekesét követik. A kettéosztottság tragédiája már nem fogja meg az ifjakat, az egykori veteránok idős emberek, a rokoni szálak is szétszakadoztak. Észak-Korea és a kettéosztottság sorskérdése egyre fajsúlytalanabb a helyiek szemében, ami csak tovább erősíti a DMZ – és benne Panmindzson – kommersz „dark tourism” jellegét.

SZÖUL dimbes-dombos, régi, szűk utcáinak egyike

A teljes cikket A Földgömb 2016. szeptemberi lapszámában olvashatja!

Szöveg és kép: Karácsonyi Dávid

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Qatar 20161219