A FÖLDGÖMB

Qeshm - A Perzsa-öböl ékköve

Erősen párás, izzasztó levegő csap meg, ahogy kilépek a repülőgépből. A kifutópálya aszfaltja izzik a talpam alatt a szikrázó októberi napsütésben. A tikkasztó környezetben egyedül a parányi reptér épülete nyújt árnyékot és kellemes hőmérsékletet. Ellenőrzés híján azonban gyorsan magam mögött hagyom. Odakint hófehér, Dubajból vadonatújan behozott taxik és hatalmas, fekete terepjárók várakoznak az érkező utasokra és családtagokra. A Qeshm-szigetre érkezve határozottan úgy érzem, mintha átléptem volna az országhatárt. Egyedül a nemzeti lobogó és a repülőtér épületének falára felfestett, Khomeini és Khamenei ajatollahokat ábrázoló képek emlékeztetnek arra, hogy még Irán területén vagyok. Beléptem azonban egy varázslatos és igen különleges részére: egy kis Arábiába a perzsa óriásban…

„Ha legközelebb Iránba jössz, a Qeshm-szigetre feltétlenül menj el!” – tanácsolta még tavaly tavasszal Houman, egy teheráni barátom, miközben a hatalmas főváros látképét uraló, modern Milad Torony 300 méteres magasságban nyíló teraszán teázgattunk. Az ablakon kitekintve az Elburz hósipkával fedett, 3-4000 méter magas hegyláncai uralták a horizontot, miközben alattunk a 15 milliós Teherán végeláthatatlan épületei és autókkal tömött sugárútjai töltötték be a teret. – „A teheráni nyüzsgés után igazi megváltás lesz az ottani nyugalom és csend!” – tette hozzá. Kihörpintettük zamatos teánk maradékát, majd lifttel leszáguldva mi is visszatértünk a város esti, mármár kaotikusnak tűnő forgatagába. Ám megfogadtam Houman javaslatát: célba vettem a Perzsa-öböl legnagyobb, külföldi turisták által még alig járt, de elképesztő természeti és különleges kulturális adottságokkal rendelkező szigetét.

CSENDÉLET LAFTBAN A széltornyairól ismert kisváros volt egykor a sziget központja. Látkép a település feletti, egykori portugál erőd romjairól

Küzdelem a Perzsa-öbölért

Kitűnő stratégiai fekvésének köszönhetőn a Bahreinnél két és félszer nagyobb Qeshm-sziget – vagy ahogy a helyiek hívják: Ghesm – hamar felkeltette az itteni birodalmak, majd később a gyarmatosító európai hatalmak érdeklődését – az Öböl többi szigetéhez hasonlóan. Az ékszerként használt csigaházak és kagylók vizsgálata alapján az iráni őskor és ókor legelismertebb kutatója, Roman Ghrisham francia régész megállapította, hogy az Iráni-felföld civilizációi már az i. e. 5. évezredben kereskedelmi kapcsolatban álltak a Perzsa-öböl menti népekkel.

Az Akhaimenida-dinasztia vezette Óperzsa Birodalom idején a Perzsa-öböl vizein már élénk kereskedelmi forgalom zajlott. Perzsa, görög, föníciai és arab tengerészek tartották fenn India, a Perzsa-öböl, Babilónia, Egyiptom és a mediterrán kikötők között a kapcsolatot. Idővel azonban mind távolabbi területek kapcsolódtak be a világkereskedelembe, így a Duna és a Rajna vidéke is. A nyugat felé irányuló kapcsolatok kiterjedését a bor, az olaj, a fűszerek és a méz szállítására szolgáló, Irán területén is előkerült amforák bizonyítják.

UTOLSÓ SIMÍTÁSOK A Nap utolsó fényeinél a halászok összekészítik csónakjaikat, hálóikat, hogy másnap kora hajnalban már a sziget környéki vizekből halásszák ki a tengeri falatokat. A cápahúst, rákot és halat így bármely étteremben frissen tálalják

Miután az i. e. 4. században Nagy Sándor legyőzte az Óperzsa Birodalmat, ő és utódai, a Szeleukidák átfogó urbanizációs politikájukkal kívánták továbbfejleszteni az akkorra már hatalmassá növekedett birodalmukat, elsősorban Iránt. A tengerhez való kijutás fontossága miatt a Perzsa-öböl partján kilenc város létesült, köztük a mai, atomerőművéről is ismert Busher elődje, de a Qeshm-szigeten is kereskedelmi telepek épültek. A híres görög tudós, Ptolemaiosz írásai szerint Alexandriának vagy Araciának hívták ekkor. A Szeleukidák idején az Öbölben komoly flotta állomásozott, mellyel kelet felé Indiával, nyugat felé pedig a Vörös-tengerrel biztosították a kapcsolatot. A pártusok uralkodása idején a Perzsa-öböl a rómaiak uralta Mediterráneum és India közötti kereskedelem egyik legfontosabb útvonalává, a nagy Selyemút egyik fő szakaszává vált.

A középkor pedig még jelentősebbé tette: a nagy földrajzi felfedezésekkel párhuzamosan a Föld szinte egészére kiterjedő tengeri kereskedelem kiemelkedő állomása lett. A 13. századi, Perzsián is átvezető, évekig tartó keleti utazása során Marco Polo is megfordult a Qeshm-szigeten. A 16. század elején a portugál gyarmatbirodalom az India felé vezető kereskedelmi út egyik stratégiai állomásaként és támaszpontjaként tekintett a térségre. Az újabb hódítók érkezését a helyi lakosság bizalmatlanul fogadta, ezért homokkőbe vájt barlangokba (pl. Khorbas-barlang) elbújva húzták meg magukat. Eközben a „nagy hódítóként” is ismert Afonso de Albuquerque vezetésével a portugálok számos erődöt építettek a Qeshm- és a Hormuz szigeten, melyekkel ellenőrzésük alatt tartották a Távol-Kelet felé haladó és onnan érkező forgalmat. A még ma is több helyen látható erődromok által jelzett, közel egy évszázadig tartó portugál fennhatóságnak aztán a felemelkedő Szafavida-dinasztia vezette Újperzsa Birodalom vetett véget – nem mellékesen brit segítséggel. A 17. század elején – saját birodalmi céljaikat is szem előtt tartva – jócskán támogatták a hadiflotta nélküli I. Abbász sahot a portugálok elűzésében... William Baffin – híres angol hajós felfedező, az Északnyugati-átjáró sikeres kutatója, aki egyben a Perzsa-öböl feltárásán is dolgozott a Brit Kelet-indiai Társaság megbízásából – az egyik qeshm-szigeti portugál erőd ostrománál szenvedett komoly sérülést. A brit–perzsa győzelmet követően vált a sahról elnevezett Bandar-e Abbas („Abbász kikötője”) Irán és a Perzsa-öböl egyik legfontosabb kikötőjévé: napjainkban is hatalmas tankerek és szállítóhajók rakományát fogadja szerte a világból.

SZÍNES, SZÉLESVÁSZNÚ A bandari lányok büszkén viselik öltözéküket, mely — például az északi türkmén népcsoportok hagyományos viseletéhez hasonlóan — rendkívül színes és mintákban gazdag

A 17. századtól az 1979-es iráni iszlám forradalomig a Perzsa-öböl felett a britek uralkodtak. Eközben – a szomszédos Kish-szigetet leszámítva, melyet Mohammad Reza Pahlavi sah az akkori iráni gazdagok és hírességek üdülő- és szórakozóhelyévé varázsolt – a Perzsa-öböl többi szigete elvesztette addigi kiemelt gazdasági szerepét, teret adva újból a hagyományos halászkultúrának. A hadászati jelentőség azonban továbbra is megmaradt, sőt Qeshmhez egy komolyabb katonai-politikai incidens is kötődik. A már nyolc éve tartó, rendkívül véres iraki–iráni háború utolsó hónapjában, 1988. július 3-án a USS Vincennes rakétacirkáló máig tisztázatlan körülmények között a szigettől délre lelőtte az IranAir 655-ös járatát, 290 civil áldozat halálát okozva. Ma a sziget déli részén álló, a Forradalmi Gárda uralta hatalmas, tengeralattjárók fogadására is alkalmas haditengerészeti bázis, valamint a szomszédos Hormuz szigeti katonai támaszpont végzi a Perzsa-öböl kapujának számító, stratégiai fontosságú Hormuzi-szoros felügyeletét.

AZ „IRÁNI GRAND CANYON” A helyi legendák szerint a Csillagok völgye úgy keletkezett, hogy egy hatalmas csillag esett rá a falujukra, amely így elképesztően érdekes kőformákat hozott létre. A legendát természetesen a geológiai kutatások felülírták. Mindazonáltal a naplementekor narancssárgán-vörösesen izzó, kipreparált alakzatok joggal jelentik a Qeshm-szigeti Geopark egyik fő látványosságát

A teljes cikket A Földgömb 2016. októberi lapszámában olvashatja!

Szöveg és Kép: Cseh ZsomborMentés

Qatar 20161219