Február 4. Santiago
+29C, megvan a terepjáró, van nagy kalapács és még tűzőgép is. Az Atacama-expedíció a mediterrán nyárban. Mindössze egy napig.

Vendégségben a követségen - a baráti fogadtatás nem maradt el

A terepjáró csak piros lehet. Van kívül és belül is bukócső. A reptérről indulás Santiago belvárosába, hiszen két fontos meghívást is kaptunk. Először a Chilei-magyar kereskedelmi kamara ügyvezetőjéhez, Kerék Viktóriához igyekszünk, majd a január elején – négy évnyi szünet után – újranyitott nagykövetségünkre megyünk, ahol Deák Miklós nagykövet, ügyvivő vár. Épp a teljes felújítási munka közepén. Délután még készletbeszerzés, hiszen minden felszerelést lehetetlen volt otthonról szállítani.

Kötelező túrakellékek - a repülőn szállítható felszerelés korlátai miatt sok mindent Santiagóban vásárolunk. Tányérból ez volt a legolcsóbb ám varázslatosan szép

A gázpalackoktól a hűtőtáskán át a ragasztón, köteleken és ponyván keresztül az ásókig. Na pont ezt az utolsót még nem tudtunk venni. Majd Copiapóban, az Atacama-sivatagban. És még hátra volt egy nagy élelmiszerbeszerzés, hiszen majdnem három hétig önellátók leszünk a teljesen lakatlan területen. Holnap már a sivatag vár, de addig is sütünk egy jelentős adag helyi marhahúst.

Vacsora, ala pobre - bár Zsolt vegetáriánus ám a hegyen szükség van a fehérjére. Vendéglátónkkal, Viktóriával így az esti grill elkészítésén fáradoznak

Kapcsolódó cikk: Földrengések, cunamik

Február 5. Santiago - Copiapó
Defekttel induló nap, diadalmas haladás, Antonio Banderas.

Folytatjuk a megközelítést. A napi feladat Santiago de Chiléből eljutni a 800 km-re fekvő Copiapóba, ahol majd az Andok belseje felé térünk le és hamar elérhetjük a 4000 m-es kezdőmagasságunkat.

A reggeli indulás azonban kissé döcögős. Terepjárónk egyik kereke teljesen lapos. Hosszas szervezés, aztán terepgumi-javítás. Egy cserélhető végű csavarhúzó jókora hegye állt a futófelületbe.


A pánamerikai országúton a szokásos nagy forgalomban kilométerek százait gyűjtjük hősiesen - meg-megállva, mert ahogy a korábbi években is tapasztaltuk, hatalmas útépítések, korszerűsítések zajlanak mindenfelé. Ráadásul a városok növekedése is elképesztő, de egy szárnyaló gazdaságú országban ez persze természetes.

Hegyeink közelsége mellett azonban más is hajt minket Copiapóba. Megneszeltük, hogy épp ott van Antonio Banderas! Most kezdik ugyanis forgatni a néhány éve pont itt a föld alatt rekedt bányászokról szóló mozifilmet. Így Antonio testvér alászáll. És ezért a por is máshogy áramlik e sivatagi bányászvárosban.

Még egy jó hír: a késő esti érkezés előtt útközben bidónokat is tudtunk szerezni: szép nagy tartályokat, hiszen 40 liter plusz üzemanyagot is magunkkal kell vinni holnap, már tényleg a terepre indulva.
Itt az utolsó, civilizációban töltött este, holnap lakatlan területre indulunk. Ehhez még reggel veszünk 300 liter palackozott ivóvizet és friss élelmiszereket. Közben elbúcsúzunk a mobiltelefon hálózattól, innentől kezdve műholdas kapcsolattartásra állunk át.

Kapcsolódó cikk: Atacama-sivatag

Kövesse az expedíciót: atacama.expedicio.eu és az Időkép oldalán