A korakeresztény időkben január 6-ra, a IV. században pedig december 25-re tették át az újév kezdetét. Aztán XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja január 1-jét jelölte ki a naptári év kezdetéül, az egyházi évet viszont advent első napjától számítják. Ezért a fenti időpontok mindegyikéhez kapcsolódnak újévi szokások.

Désen és Jászberényben éjféli óraütéskor a székről a földre ugorva szöknek át az újévbe, lehetőleg pénzt szorítva a kezükben. Tordán reggel bő áldást kívánva búzát szórnak a még alvókra. Somogyban a gazda - hogy baj ne érje a házat - nagyfejszére ülteti a feleségét, Göcsejben napfelkeltekor piros almáról mosdanak, hogy szépek és egészségesek legyenek. A székelyeknél ezüstpénzről itatják a marhát, hogy kár ne essék benne. Az ollók, gerebenek száját egész nap zárva tartják, így a vadak szája is egész évben csukva lesz.

Elterjedt szokás, hogy ilyenkor lencsét, babot főznek, hogy sok pénzük legyen. Újévkor malacot jó enni, mert előtúrja a szerencsét. Szárnyast nem szabad fogyasztani, mert hátrafelé kaparja, a nyúl pedig elfut a szerencsénkkel.

Ahogy az újév kezdetén viselkedik az ember, amit ekkor csinál, ami ekkor történik vele, az és úgy jellemzi majd az egész évet. Igyekszik is mindenki jóllakni, vígan lenni, cívódást kerülni, pénzt nem kiadni.

Ha újév napján férfi az első látogató, szerencsés esztendő várható. Azt tartják, hogy az óév és újév közötti éjjelen született gyerekből nagy úr válik.

Forrás: Igézet ne fogja, (Fazekas I., Székely F. M., Magvető, 1990)
Kép: Flickr Creative Commons, wikimedia