A Glacier Bay Nemzeti Parkban egy földrengés már okozott hasonló jelenséget 1958-ban. Akkor öt ember is életét vesztette a katasztrófában. Ezúttal nem volt haláleset, ám földrengés sem előzte meg az omlással és hegycsuszamlással kezdődő, majd hígabb folyásba átváltó törmelék-árat. Épp ellenkezőleg, most a törmeléktömeg megindulása okozott egy 3,4 erősségű földrengést a környéken.


A videón látható törmelékfolyás, illetve a törmeléktömeg kioldódásának erejét bizonyítja, hogy hatására több lavina indult meg a John Hopkins gleccser mentén is - 3:17-nél jobb oldalt látható egy ilyen lavina hótörmeléke. A döbbenetes törmelékmennyiség ellenére nem ez volt a Föld legnagyobb törmelékáradata, de még Észak-Amerikában is jegyeztek fel ennél nagyobbat, például a St. Helens 1980-as kitörésekor 2,8 köbkilométernyi anyag rohant le a vulkáni lejtőkön.

Ha nem földrengés, akkor valószínűleg a nyári, intenzív melegedés hatására történő örökfagy (permafroszt)-olvadás okozhatta egy lejtős tereprész erős, gyors átnedvesedését, így a sziklatömeg és a lejtőtörmelék is instabillá vált. A hatalmas mennyiségű és súlyú, átnedvesedett törmelék pedig - nagyobb kőtömböket is szállító sárfolyásként - könnyen utat találhat magának a lejtésirányt követő gleccserek hátán.

A Parti- és részben a Sziklás-hegység láncaival is tagolt, alaposan kutatott kanadai Brit Columbiában 1973 és 2003 között 77%-kal több törmelékfolyást és omlást írtak le, mint a megelőző évtizedekben. E gyakoriság-növekedés alátámasztja a környék örökfagyos területeinek gyorsuló, évszakos olvadásáról alkotott elméleteit, és jelzi e vidék klímájának melegedését.

Kép: National Park Service, Drake Olsen
Forrás: AdventureJournal