Embertelen hideg, monoton menet, erős szél, a maihoz nem mérhető, alacsony komfortú és súlyos felszerelés. Ilyen körülmények közt vajon a versenyszellemen és a kíváncsiságon túl mi adott energiát az Déli-sark felfedezőinek?

Scott csapata a Déli-sarkon

Többek közt az észak-amerikai indiánok által készített pemmikán, ami tulajdonképpen egy ősi, sós müzli. A zord körülmények energiaszelete apró, ám nagy táp- és energiaértékű. Sovány szárított húsból (marha, bölény, szarvas és egyéb állat húsából) készül, amelyet porrá zúztak, majd ugyanolyan mennyiségű forró zsírral és esetenként szárított áfonyával kevertek el.

Kísérletek szerint az ember hosszú ideig képes ezen a keveréken élni, és egészséges állapotát meg is tudja tartani. Az észak-amerikai őslakosok heteken át csak ezzel táplálkoztak a táboraiktól távol vadászva, miközben izmaik és csontjaik is erősek, egészségesek maradtak - még úgy is, hogy alig fogyasztottak cukrot és szénhidrátot (ennyit a mai, főként az utóbbiakból álló, nagy tömegben árusított szeletekről).

Amundsenék a sarkponton

A legtöbb antarktiszi expedíció kutyáit az ebeknek szánt pemmikánnal etették, amely 2/3 rész fehérjéből és 1/3 rész zsírból állt (szemben az emberi fogyasztásra készült 50-50 %-kal). Ezt a keveréket - kényszerűségből ugyan, de - fogyasztották Ernest Shakleton emberei is, amikor 1914-1916-os expedíciójuk alkalmával a jégen rekedtek a déli sarki télre. Később bebizonyosodott, hogy habár túlélésre alkalmas volt ez a “kutyamüzli”, túl magas fehérjetartalma miatt nem igazán egészséges.

Erlin Kagge, a norvég kalandor 1992-93 fordulóján elsőként érte el a Déli-sarkot úgy, hogy az 1310 km-es távot teljesen egyedül, mindenféle külső segítség nélkül (még rádiós kapcsolata sem volt) gyalogolta végig 52 nap alatt, saját szánját húzva. Útján ő is pemmikánt és szalonnát fogyasztott, csakhogy ezek a hidegben keményre fagytak, és főző, üzemanyag híján néhány foga bánta a vállalkozást.

Az 1956-57-ben létesített Amundsen-Scott Állomás a Déli-sarkon. A kontinens jegének állandó mozgása miatt az állomás ma már nem a sarkponton áll

kép: wikipedia, dirtycarnivore.com