A mérsékeltövi esőerdők vidékén érvényesülő különleges óceáni klímán például 4000 mm-is több csapadék hullhat évente, igaz kifejezetten egyenletes eloszlásban. A dél-chilei Chiloé-sziget környékén minden évben 355-360 esős napot regisztrálnak, de a norvégiai Bergenben is 320 nap esik az eső!

A néhány nap múlva megjelenő friss számunkban az elmúlt tél olimpiai helyszíne, Vancouver is bőséges helyet kap. A Nyugat-kanadai nagyváros tágabb környéke pedig szintén extrém csapadékban részesül. Különösen látványos ez pl. a Queen Charlotte-szigetek nyirkos, fjordos környékén, ahol a megdöbbentően dús erdőkkel borított hegyláncokat megülő felhők, a talaj mentén áramló sűrű köd, a folytonosan szitáló eső, a vastag mohaszőnyeggel ágyazott, vizenyős aljú esőerdőket uraló enyhe rothadásszag igazán egyedi hangulatot áraszt.

A bő csapadékú, s nagyrészt télen is hó- és fagymentes óceáni klímán rendkívül buja, ám fajszegény növényzet alakult ki. A ködös erdők belsejének óriásfái, a totemoszlopoknak is kiváló alapanyagot adó szitka fenyők és vörös cédrusok 3-4 méteres átmérőt és 40 méteres magasságot is elérnek, az ágakról zuzmófüggönyök lógnak, a bokrok és kisebb fák pedig puha és nedves mohaburokba burkolóznak.

A kidőlt fák gyorsan elkorhadnak a mohaszőnyeg alatt, de a megfaragott törzsek, a haida indiánok totemoszlopai és 15-20 méter hosszú tengeri fatörzs-csónakjai is csak néhány évet bírnak ki épen. A haidák azonban alkalmazkodtak a ködös-nedves-hűvös klímához, lélekszámuk ma is 2000 fő körül jár.

Új totemoszlopokat faragnak, s a legújabb, modern közösségi épületeik is a hagyományos anyagokból és formavilággal épülnek. Újrafaragott tengeri kenuik már az 1986-os vancuoveri Expón is fő nevezetességnek számítottak.