Ha emberi létesítményeket nem károsítanak, nem is feltétlenül tekinthetők katasztrófáknak, hanem inkább az erdők életének, felújulásának, megtisztulásának sajátos epizódjai.

A szibériai erdőtüzekből származó füst is sok száz km-es utat képes megtenni, és különösen gyakran szorulhat be a hegyvonulatok közötti nagy medencékbe. Ilyen a Bajkál-tó térsége is, amelyet nyaranta gyakran borítja be a távoli tüzek füstköde. A tó menti sztyepek és a tóparti erdőségek fölött is mintha felhő ülne, a Nap elhomályosul, vagy napokig ki sem bukkan. Ám eső nem jön, sokszor füstszag sincs, s a szürke homály csak a szelesebb napok eljövetelével vékonyodik, majd oszlik föl. Az itteni nyomasztó, alacsonyan ülő füstfelhőzethez nem párosul rekkenő meleg, így korántsem annyira elviselhetetlen, mint a nagyvárosi, hőséggel is együtt járó változat, ám a füves mezőségeken igen megnehezítheti a tájékozódást, hiszen ködszerű, fátyolos homályba burkolja a horizontot.

" />Az egyhangú sztyepen a tájékozódást gyakran kopjafaszerű, áldozati ajándékokkal körülrakott oszlopok segítik. A horizontot a mélyen ülő füst teszi nehezen kivehetővé

Oszlik a füstfelhő a Bajkál-tó medencéjében. Az Olhon-sziget sziklás partjai kezdenek kibontakozni a füstködből
A térképen a 2010. július 20-27-i napok hőmérsékleti anomáliái láthatók a 2000-től 2008-ig tartó időszak hőmérsékleti viszonyaival összehasonlítva. Az átlagosnál melegebb területek pirossal jelöltek, az átlagosnál hűvösebbeket pedig a kék árnyalatai jelzik. A Kaszpi-tótól északra és északnyugatra látható, szokatlanul meleg területek egybeesnek a leginkább aszályos és tűz sújtotta területekkel. A Bloomberg jelentése szerint 2010. augusztus 6-áig Oroszország-szerte 179 596 hektáron pusztított a tűz.

Kép: exterra
Térkép: NASA