Az Iráni-medencevidék hegységkeretének északi kezdővonulata, az Elburz fontos földrajzi választóvonal a Kaszpi-tenger menti alföld és a belső medencék között. A gyűrt középidei és harmadidőszaki üledékekből felépülő, központi területén több csúcsban is 4000 m fölé magasodó hegység méltó koronája a Demavend 5671 m magas pleisztocén vulkáni kúpja. A tűzhányó utolsó kitörése a holocén elejére tehető, tehát rendkívül fiatal rétegvulkánnak tekinthető. A történelmi időkben már nem jegyeztek fel kitörést, de a vulkáni utóműködések közül fumarolák, szolfatarák ma is meghatározzák a csúcsrégiót – és annak erősen kénes illatvilágát…

A vulkán lávaárak tagolta lejtői gyenge eljegesedés nyomait viselik. A bazárok jellegzetes, rétegvulkánt idéző fűszerkeverék-felépítményeit csupán a mérőkanalak erodálják

Hogyan is lehet Iránban a nők számára kötelező csadorban túrázni? A válasz a legmagasabban, vagyis a 3100 méteren található mecsetnél keresendő. A helyiek szerint innentől ugyanis levehető a csador… A hegyi környezetben a nők megítélése is más, és ilyen magasságban az erkölcsrendészet aktivitása is elhanyagolható. Éppen ezért e körülmények az iráni fiatalok körében kiváló – és nagyon népszerű – lehetőséget kínálnak a nemek közötti szabad ismerkedésre. Ám ennek ára van: a hegymászás alapvető fogásainak elsajátítása, akklimatizáció, küzdelem az elemekkel…

A széles csúcskrátert napjainkban időszakosan a világ egyik legmagasabban fekvő tava, máskor átnyaraló hófoltok foglalják el, amelyeken a nyári olvadás a bűnbánó hó (penitentes) jellegzetes, tűszerű formáit alakítja ki

Forrás:
Horváth-Probáld-Szabó (szerk.) – Ázsia regionális földrajza, ELTE Eötvös Kiadó, 2008;
Irán, a hegyláncok közé zárt ország című cikkünk A Földgömb 2002/1. számában.

Térkép: Nemerkényi Zsombor
Fotó: exterra