Fotó: Kerekes István
Romániai juhászok között a Havasalföldtől a Radnai-havasokig
Fotó: Kerekes István
Áprilistól októberig az esztenán vigyázzák állataikat a havasalföldi csobánok. A hűvösebb évszak beálltával nyakukba veszik batyujukat, és kezdetét veszi a vándorlegeltetés az egész ország területén
Fotó: Kerekes István
A pásztorkodás családi foglalkozás: apáról fiúra öröklődik évszázadok óta. A képen látható testvérek gyerekkoruk óta űzik a szakmát. Rajtuk eredeti csobán viselet: báránybor kucsma, a pásztorfeleségek varrta suba és nem hiányozhat a bunkósbotjuk sem, ami a terelésnél elengedhetetlen eszköz
Fotó: Kerekes István
A nyolcvan év fölötti juhász a Radnai-havasokban a 2000 méter körül levő esztenához tűzifát cipel. Egy jó óra járásra talált rá a kiszáradt fenyőre. Ezen a magasságon nagyon nehez tűzifát lelni, itt a juhászok igazi túlélőként élnek. Lábán bocskor: talprésze traktorkülsőből készül, és esős időben akár egy hónapig sem húzza le
Fotó: Kerekes István
A kilencéves Vasile éjjelét-nappalát a kecskék és juhok között tölti az esztenán. Csak télen tartózkodik családjával a faluban, a Radnai-havasok lábánál
Fotó: Kerekes István
Egy hargitai tanyán öreg pásztor eteti a nyáj legkisebbjeit. Manapság nagy ritkaság egy esztenán belül ennyi kecskegida
Fotó: Kerekes István
Az erdőhatár fölött lévő karámban az összegyűjtött juhok közé alkonyattól pirkadatig juhászok vegyülnek, hogy az esetleges farkastámadásokat kivédjék