A sítalpas vadászatot említő első írásos emlékek közt találni ókori görög, római és kínai bejegyzéseket is. A modern biatlon mint verseny azonban skandináv eredetű. Északon adott a sporthoz szükséges klíma és alkalmas sífutóterep, és az sem elhanyagolható, hogy ott a hosszú havas időszak körülményeire is ki kellett képezni a katonákat. (A mai versenyzők közt is meglepően sok a katona- vagy rendőrtiszt.)

Az első feljegyzett biatlonverseny 1767-ben zajlott két sífutó csapat közt: a norvég és a svéd határőrök mérték össze sífutó és lövő képességeiket. Az 1930-as évek végén a finn-orosz határon tízszeres túlerővel szemben győzött a fineszes, sílövő finn sereg, és a határvidékről sikeresen elüldözték az oroszokat.

Az első nemzetközi biatlonversenyt – demonstrációs jelleggel – 1924-ben tartották meg a franciaországi Chamonix téli olimpián. Ezután szerepelt a sportágak közt 1928-ban, 1936-ban és 1948-ban is. 1948 után a II. világháború friss emléke miatt törölték az olimpiai számok közül, és csak 1960-ban került vissza a férfiak versenyével.

A Biatlon nehézsége a két – egymástól teljesen más fizikai állapotot kívánó – sporttevékenység kombinációjában rejlik. A nagy állóképességet igénylő sífutás közben – a lövészetek idejére – a sportolóknak szünet nélkül át kell váltaniuk egy olyan nyugalmi állapotba, hogy a pontos célzás lehetővé váljon. Ma az egyik legnagyobb tömegeket vonzó téli sport.