Egy 15 millió éves kőzettest mágneses ásványai éppen azt a pillanatot őrizték meg, amikor a mágneses északi sark gyors átmenettel cserélt helyet a déli mágneses pólussal, és fordítva. Ilyen mágneses pólusváltás normál esetben néhány százezer évente történik, átlagosan 4000 év leforgása alatt. A most talált nevadai kőzetminták szerint ez a bizonyos váltás döbbenetesen gyorsan zajlott.

1995-ben már cikkeztek egy hasonló gyorsaságú pólusváltásról, akkor az oregoni Steens Mountain kőzetmintái alapján, de akkor az egyedi leletet nem tekintették mérvadó bizonyítéknak. Ám e második példa már sokat erősíthet az olykor lehetséges, gyors ütemű pólusváltások elméletén, miszerint a váltások néhány év vagy évszázad alatt is végbe mehetnek.

A kutatók figyelmét egy kiváltképp érdekes lávafolyam-pászta keltette fel, melyben a láva először hűlni kezdett, majd egy éven belül részlegesen újra felolvadt, amint egy friss lávafolyam betemette. Ennek eredményeképp – a friss, forró lávafolyás olvasztó hatására – újramágneseződtek az alatta lévő kőzet kristályai, így azok 53 fokkal elfordultak (a pillanatnyi, új mágneses erőtér állását követve). A láva hűlési sebességét figyelembe véve ez nagyjából heti 1 fokos elhajlásváltozást jelenthetett!

A Steens Mountain kőzetmintájából számított érték napi 6 fokos elhajlást feltételez. Próbáljunk csak meg napi 6 fokos pólusvándorlás mellett navigálni!... Azonban ezt a hihetetlen sebességet sok szakember fizikailag sem tartja lehetségesnek.

A Nap és a Föld mágneses mezejének kölcsönhatása, a mágneses erőtér eltéríti a Napból érkező részecskesugárzás nagyját.

Dennis Kent, a New Jersey-i Rutgers Egyetem paleomágnesességgel foglalkozó tudósa szerint „elég lehetetlen egybeesés” hogy két kisebb lávafolyásra is rábukkanjanak, amelyek ilyen gyors pólusváltási értékekről tanúskodnak, amikor általában egy-egy váltás sokmillió évente néhányszor történik. A kutatók máig nem ismerik a pólusváltás pontos okát, csupán sejthető, hogy a mágnességet kialakító folyamattal van összefüggésben.

A legutóbbi váltás 780,000 évvel ezelőtt történt, és miként a Föld mágneses mezeje egyre inkább gyengült az utóbbi 150 év során, néhány geológus szerint lassan itt lesz az ideje egy újabb póluscserének….

A szakértők szerint azért még nyugodtan lefeküdhetünk este aludni; ha még meg is érjük a következő pólusváltást, nem kell a sci-fikben felfestett apokalipszisre számítani, valószínűleg nagyobb zökkenők nélkül átvészeljük majd.

A Föld mágneses mezeje úgy működik, mintha egy gigantikus rúdmágnest helyeztek volna a bolygó belsejébe, amely kis szöget (jelenleg 11fokot) zár be a forgástengellyel. A mező meglétét a folyékony külső földmag vasas anyagának forgásos mozgása okozza – a biciklidinamó áramfejlesztő elvéhez hasonlóan. A külső magból induló radioaktív hő hajtotta folyékonyvas-áramlatok elektromos töltések, ezért ez folyamatosan változó elektromágneses mezőt indukál. A felszínre érkező, vasban gazdag ásványok vasatomjai miniatűr iránytűként viselkednek; beállnak a földmágnesség szerinti irányba, s megszilárdulásuk pillanatának mágneses irányát meg is őrzik. Vulkanikus rétegsorokat vizsgálva rájöttek, hogy a mágneses pólusok vándorolnak, sőt időnként helyet is cserélnek. Az óceánközépi hátságok vulkáni kőzetpásztáinak ritmusos irányultság-váltakozása a terjeszkedő óceáni kéreg bizonyítéka.

Forrás: Földünk, DK; sciencenews.org

Kép: USGS