A látványos augusztusi meteoresőt már az ókori Kínában is leírták, de a feltételezések szerint a Föld pályáját érintő poráramlat jóval korábban is éves látogatást tett bolygónk légkörében. Mégis, csak a 18. század végén vált elfogadottá, hogy ilyenkor a Naprendszer térségeiben mozgó kozmikus testek jutnak be a Föld légkörébe. A Perseidák „csillaghullásának” anyaga egy 130 éves keringési idejű üstökösből ered.

A meteorok különböző nagyságú, hideg, sötét testek, amelyek egyedül vagy csoportosan keringenek a Nap körül. Pályájuk gyakran keresztezheti a Föld pályáját, és ilyenkor találkozhatnak is bolygónkkal. A Földhöz átlag 46-65 km/s-os sebességgel közeledő meteor a légkörbe érve egyre több molekulával ütközik, emiatt fokozatosan lefékeződik, mozgási energiája hő- és részben (a felizzás következtében) fényenergiává alakul. Átlagosan 120-130 km-es magasságban bekövetkező felvillanásuk nem az izzás következménye: a fény túlnyomó többsége a meteortest előtt összepréselődő légsapka világításra gerjesztett molekuláitól származik.

A meteorok általában 70-80 km magasan elhamvadnak, és a fényjelenség is megszűnik. A nagyobb meteorok felvillanási pontja magasabban, kialvási vagy fékezés pontja alacsonyabban (néha a Földfelszínen) van. A kialvási pont alatt már egyszerű szabadeséssel zuhanó meteor sötét, láthatatlan test. A nagyobb sebességű meteorok a fékezési pontban gyakran szétrobbannak (ezek a bolidák).

A meteorok jelentős része a légkörön való áthaladás közben elhamvad, elpárolog. Sok közülük azonban a Föld felszínét is eléri, és a naponta Földre jutó meteorok össztömege néhány ezer tonna nagyságrendű. E mennyiség nagy része persze kozmikus por formájában érkezik. A lehulló, nagyobb meteorok száma évente 30-50 darabra tehető, és ebből átlagosan mindössze 4-5 becsapódást észlelnek.

Az idei évben augusztus 12-éről 13-ára virradóan, két nappal újhold után lesz a Perseida-maximum, ezért a megfigyelés körülményei, vagyis a megfelelő sötétség ideális lesz. A számítások szerint az elhúzódó és kicsit bizonytalan időben bekövetkező maximum augusztus 12-én este 20 óra és másnap reggel 9 óra közé várható, vagyis hazánk a lehető legjobb helyen fekszik. Érdemes tehát fényszennyezéstől lehető legmentesebb helyre kifeküdni egy pléddel, hálózsákkal és egy termosznyi kávéval/teával, és élvezni az égi parádét!

Ha valamiért elmulasztaná a Perseidákat, idén várható még látványos meteorhullás ezen kívül is:
Október 7, 8.: Draconidák; október 21.: Orionidák (noha ezek láthatóságának a számítások szerint nem kedvez 2010), november 5. Déli Tauridák, november 12. Északi Tauridák, november 17. Leonidák, december 13-14. Geminidák

Forrás: Csillagászati földrajz (Gábris-Marik-Szabó), www.csillagaszat.hu, www.earthsky.org, www.nasa.org

Kép, videó: NASA