A fehéres színű rajtagok megjelenése éjfél után sűrűsödik, és kora hajnalban éri el maximumát. A látványt erősíti, hogy az első negyedben lévő Hold éjfélkor már nyugszik. A Geminidák óránként átlagosan 50 meteor-villanással gyönyörködtetik a hidegtűrő megfigyelőt, azaz körülbelül percenként egyet bizton észlelhetünk.

A profik tanácsa
Amennyire csak tehetjük, fényszennyezéstől mentes helyet válasszunk a meteorvadászatra, olyat, ahol az égbolt nagy szelete belátható. Jól jöhet egy nyugágy, jó meleg hálózsák, termosz forró teával, kávéval, és igény szerint egy éggömb térkép, melynek böngészéséhez piros fényű elemlámpa ajánlott. Húsz perc elteltével szemünk jól alkalmazkodik a sötéthez. Érdemes legalább egy órán keresztül figyelni az eget, mert a villanás-sűrűség nem mindig egyenletes.

A raj megjelenését 1862-ben jegyezték le először. Azért csak ily későn, mert ezt megelőzően egyszerűen még nem léteztek a Geminidák, pontosabban az áramlat nem keresztezte a Föld pályáját. A Jupiter gravitációs vonzása térítette el a Geminidákat bolygónk útjába, és a nem is túl távoli jövőben meg is szűnik majd ez a szerencsés együttállás. Addig azonban még sok szép decemberi meteorzápor vár ránk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az aktivitás.

A meteorraj látszólagos forrása a Gemini, azaz Ikrek csillagkép: a meteorok látszólag az égbolt egyetlen pontjáról érkeznek, és a perspektivikus hatás következményeként az egymással párhuzamosan repülő szemcsék látszólag a végtelenből, egy pontból indulnak ki. Hasonlóan a távolba futó, egymással párhuzamos vasúti sínekhez. A Geminidák látszólagos forrása a Castor csillag közelébe esik, ám a látvány élvezetéhez nem feltétlenül szükséges a Castor azonosítása, a meteorok a teljes égboltot be fogják tölteni.

Forrás: earthsky.org, csillagaszat.hu
Kép: NASA; NASA: A nap csillagászati képe: Berkó Ernő; earthsky.org,