Bam az Iráni-medence déli részén, ezen belül is a Daste Lut sivatag szegélyén található. Mivel a Kína felől a Földközi-tenger térségébe tartó Selyemút déli ága erre halad át a száraz medencevidéken, az itteni víznyerőhelynél már 2500 éve erődített település jött létre. Bam régi erődje és fallal körbevett óvárosa ma is a Föld egyik legnagyobb agyagépítménye.

Az Iráni-medencevidék (forrás: Afrika és a Közel-Kelet földrajza, ELTE Eötvös Kiadó)

Az erődváros azonban törésvonalak közelében fekszik. Az északkelet felé mozgó Arábiai-lemez nekiütközve a Közép-Iráni-lemeznek hatalmas törésrendszereket éltet. A nagy nyomóerő gyűrte föl a 4000 m fölé magasodó Zagrosz-hegységet, és az ütközéshez kapcsolódik Irán belsejében a Kuhe-Rud hegyvidék vulkanizmusa és gyakori földrengései is.

DNy-Ázsia kőzetlemezei (forrás: Westermann-Cartografia)
Az Arábiai-lemez és a Közép-Iráni-lemez találkozása (forrás: Afrika és a Közel-Kelet földrajza, ELTE Eötvös Kiadó)

Bár a hegyvonulatok lábánál könnyebb a karavánok előrejutása és még víz is lelhető, az egymásnak nyomuló kőzetek roppant feszültsége pont e területeket fenyegeti leginkább. Bam agyagvárosa azonban már évezredek rengéseit állja. A sóval cementált agyag a száraz klímán hihetetlenül ellenálló, sikerrel visszavert minden emberi ostromot. A támadók talán csak vízágyúval lehettek volna sikeresek…

Az agyagváros falai és az óváros fölé magasodó Citadella a rengés előtti felújított állapotban

A 19. század közepéig lakott óvárosi citadella az egykor 10 ezres lélekszámú, főként földszintes házakból álló agyagváros fölött emelkedik, az elmúlt évtizedekben főként ezt, és közvetlen környékét restaurálták az iráni hatóságok. Az agyagváros többi része elnéptelenedett, csak sakálok lakták. Ám mivel a Világörökség részévé nyilvánították, Perszepolisz mellett az iránba látogató turisták fő célpontja lett. A turizmus virágzó iparág lett a környéken, s a korábbi falak mellett már korábban kiépült új város erősen növekedett. Az új Bam azonban már nem agyagból áll(t), hanem 1-2 emeletes téglaházak sokasága nőtt ki a földből az elmúlt 2-3 évtizedben. A komolyabb szerkezet és kötőanyag nélküli épületek (a város házainak szinte mindegyike) pedig egy pillanat alatt omlottak össze, váltak halálos téglahalommá a hajnali rengés során… Ugyanúgy, mint 15 évvel korábban az északabbi sivatagban, a Daste Kevirben Tabas városa. Ott a romváros ma is megdöbbentő mementója a tragikus rengésnek, a több tízezer áldozatnak. Az emberek elhagyták Tabast, és mellette vasúti sínekkel erősített vasbetonszerkezettel épültek fel az új település házai.

Új-Bam elpusztult, de az ősi agyagvárost nem tudta eltörölni a rengés. A felújított, restaurált épületek, a citadella és a medresz ugyan romhalmazzá vált (amilyen az újjáépítés előtt volt), ám az agyag jobban bírja a rengéseket, mint a mai téglaépületek: az erődváros még menthető.