Kétségkívül verseny folyik a magasság meghódításáért – az építészetben is. Az égbe törő épületek sokasodásának motorja az ambíció, a presztízs, a szimbólum, és a jelteremtés vágya. Nem csak napjainkban, hanem kis túlzással, amióta világ a világ. Gondoljunk csak a piramisokra, a katedrálisokra, vagy a középkori Manhattannek is nevezett San Gimignano-ra. Igazi robbanás a magasság meghódításában azonban a technikai és épületszerkezeti feltételek megteremtése után a 19. században következett be: a kereskedelmi központok lakossága ugrásszerűen felduzzadt, a telekárak az égbe szöktek, minek következtében az urbanizáció vertikális irányt vett. Jobbra: A középkori Manhattan: San Gimignano

Az első, hivatalosan jegyzett magasház hol máshol, mint a felhőkarcolók őshazájában, Chicagóban épült 1884-1885-ben. Ez a nevezetes Home Insurance Company tízszintes irodaháza, melyet számos újabb és újabb, egyre magasabb és magasabb épület követett. Azonban az építészek kezét sokáig megkötötte a város építési szabályzata, mely 40 emeletben limitálta az épületek magasságát, így New York ragadta magához a vezető szerepet az 1920-30-as években. A felhőkarcolók aranykorára a New York-i Empire State Building tette fel a koronát 1931-ben, negyven éven át őrizve a „Világ legmagasabb épületének” járó címet. Ezt követően felgyorsultak az események és néhány évnél tovább egy épület sem tudhatta tovább magáénak az elismerést. Észak-Amerika nagyvárosai mellé pedig fokozatosan felsorakoztak az európai, ázsiai és közel-keleti versenytársak.

De mik is ennek a hatalmas pénzeket mozgató küzdelemnek a szabályai, és ki határozza meg azokat? Mi számít magasháznak, mi felhőkarcolónak? Az eredeti nevén „Council on Tall Buildings and Urban Habitat” mindent eldöntő szervezet meghatározása szerint a magasságukat tekintve 23 és 150 m közötti épületek tekinthetők magasháznak, míg a 150 m felettiek felhőkarcolónak. De mindkét esetben előírás, hogy a szintek minimum 50 százalékának lakható szinteknek kell lenniük, ezt az arányt el nem érő építményeket toronyként, toronyházként határozzák meg.

A híres Taipei 101 - 509 m

A legelfogadottabb mérési elv az épület földszintjétől (pontosabban attól a szinttől, ahol az épület főbejárata található) az építészetileg meghatározott csúcsáig tart, vagyis addig a pontig, ahol az építészeti elemek (toronycsúcs, oromzat) végződnek. A második kategória a legfelső lakott szintig, a harmadik a tetőszerkezet csúcsáig méri a magasságot. Míg a negyedik, az épületet az abszolút magasságban mérő elv szerint az antennák és a zászlórudak is beleszámítanak a mérés eredményébe. A rekorder természetesen kategóriánként változik. Jelenleg a Taipei 101 (Taipei, Taiwan, 509 m) vezeti a csúcsot az első három kategóriában. Bár már nem sokáig, hiszen láthatáron van már az új világbajnok, a Burj Dubai felhőkarcoló (Dubai, Egyesült Arab Emirátus, 819 m), melynek átadását ez év szeptemberére tervezik.

Szöveg: Bugya Brigitta
Fotó: exterra, A Földgömb 2007/4-es számából: Kurcsák István, Kézdy