Már több mint száz év telt el azóta, hogy a kutatók felfigyeltek a Kárpátok egykori eljegesedésének nyomaira. Az Alpesekhez szokott geográfusokat a néhai jég létezésére utaló formák megerősítették abban a feltételezésükben, hogy gleccserek nem csak az Alpokban vagy a Kaukázusban, de a Kárpátokban is kialakultak, bár itt a jégárak már évezredek óta eltűntek, és méreteik sohasem versenghettek alpesi társaikéival. A kutatások már az 1890-es években megkezdődtek, de a kérdések akkor is – és ma is – ugyanazok. Hogyan hatottak a Kárpátokra az elmúlt évezredek klímaingadozásai? Milyen lehetett a magashegységi terepek domborzata és milyen felszínalakító folyamatok működtek? Mikor és hogyan húzódott vissza, tűnt el a jég a földtörténet elmúlt 20 ezer évében, a komoly lehűlésekkel járó jégkorszakok múltával?

A magashegységek úttörője

Az Erdély peremi vizsgálódások iskolapéldája Schréter Zoltán száz évvel ezelőtti, Páreng hegység-beli, úttörő terepvizsgáló, térképezőmunkája.
E kor felmérései mai szemmel akár rögtönzött, kinyilatkoztatáson alapuló vázlatoknak is tűnhetnek. Sajátos kortünet volt ugyanis a „távérzékelés” korabeli alkalmazása, a szó klasszikus értelmében véve, vagyis egy hegység bejárása és domborzati térképezése ugyanazt jelentette: a lelkes kutatók, megpakolt öszvérek támogatásával,a hegygerincről szemrevételezéssel határozták meg, hol és milyen gleccsereredetű formát véltek felfedezni. Ám Schréter a zord körülmények ellenére is rendkívül körültekintő volt: térképei, leírásai egy-egy gleccservölgy alapos, olykor többhetes bejárásán, a formák elemzésén alapulnak. Térképei így kitűnő és magas színvonalú művek, mégsem kifogástalanok. Ennek oka, hogy a klímakutatások előretörésével a jeges környezetek kutatása (a glaciológia) is felértékelődött, és ma már számos új terepvizsgáló módszert alkalmazhatunk, így a jeges múltat rekonstruáló térképek is egyre pontosabbak.De mitől lesz egy mai, őskörnyezetet bemutató térkép pontosabb? Hogyan zajlik a magashegyi glaciológiai térképezés ma?

Árulkodó nyomok

A terepi munkák megkezdése előtt – adózva anagy elődök munkásságának is – minden korábbi leírást és térképet összegyűjtünk, ezek segítségével pedig kiválasztjuk a legmegfelelőbbnek vélt mintaterületeket. Vagyis olyan területeket határolunk le, ahol minden jellemző, helyi sajátosság megtalálható, így egymagukban is hordozzáka hegység jellegzetességeit. Erre azért van szükség, mert a teljes hegységterület vizsgálatára – anagy kiterjedés, a szabdalt domborzat megkívánta igen jelentős időigény miatt – nincs lehetőség.

A teljes írás olvasható az A Földgömb 2007/7 lapszámban.