Szögezzük le, hogy bármikor, amikor Izrael biztonsága szóba kerül, egyértelműen általános pozitív mentalitással találkozhatunk. „Eddig is mindent túléltünk. Nem lehet folyton félelemben élni. Minden rendben lesz. ” Ezek a fordulatok szoktak elhangozni, miközben röhögcsélnek is, mulatnak rajtunk puha kelet-európaikon, akikben nem kevés kérdés, aggodalom merül fel a téma kapcsán.

M-16-ossal a strandra
Mindemellett mégis számos ponton tetten érhető a háborús helyzetre készítő, tudatos védőintézkedések sora a praktikus apróságoktól a teljes izraeli társadalmat befolyásoló tényezőkig. A legegyértelműbb és talán leginkább átfogó rendelkezés az érettségizettek hadkötelezettsége, ami a fiúknál 3, a lányoknál 2 év. Ennél lehet hosszabb ideig is szolgálni, ha szakmai téren is a katonai képzést választja a sorköteles fiatal, vagy a későbbi egyetemi tanulmányok finanszírozásáért cserébe hosszabb ideig szolgálja az országot katonaként.

A kisgyerekes családok lakta telepek hátterében már a ciszjordániai dombok emelkednek

Ennek rengeteg következménye van. Nemcsak az, hogy képtelenség egy 18-20 év közötti babysittert találni, hanem az is, hogy ez a korosztály hiányzik a mindennapi életből. Csak a két-három hetente kapott kimenőn látni őket hatalmas hátizsákokkal (mert az izraeli hadseregnek drónjai ugyan vannak, de mosógépük nincs) és az elmaradhatatlan M-16-ossal a vállukon stoppolni, tömegközlekedni, hogy hazajussanak. Egyfelől ,, minden rendben lesz”, másfelől kiskatona M-16-os nélkül nem megy haza, mert a pihenőnapon is készenlétben kell állni. Az izraeliek lazasága és sokszor szétszórtsága ellenére nem hallani otthoni balesetekről, mert nagyon szigorúan veszik a szabályt, hogy több darabba szét kell szerelni a fegyvert és a lakás különböző pontjain el kell rejteni.

A katonai szolgálat ezzel nem ér véget, mert 42 éves koráig minden férfi tartalékosnak számít és minden évben egy hónapra bevonul „továbbképzésre.” Egy itteni cég tulajdonosa például ideiglenesen leállította vállalkozását, mert mindhárom programozójukat egyszerre hívták be a seregbe, egy hónapra.

Bunker, gázmaszk, óvoda
Az is szembetűnő, hogy mennyi civil oldalán látni fegyvert. A játszótéren például a kislányát hintáztató apuka csatolt övére pisztolyt, plusz két tárral. Teljesen természetes jelenség.

Minden új építésű lakáshoz kötelező kialakítani egy bunkert, ami erősebb falakkal, páncélajtóval és speciális levegőztetőrendszerrel ellátott helység. Felmerül a kérdés, hogy egy becsapódó Kassam-rakéta ellen mennyi védelmet nyújt egy negyedik emeleti, plusz szoba. A helyiek tapasztalatai szerint nagyon is sokat, mert egy becsapódás esetén a másodlagos sérülések száma komolyan csökkenthető: nem a saját épületünket ért támadás esetén a nyomás berobbantja az ablakokat, nem vágnak szét a repeszek, stb.

A bunkereket illik egy karton vízzel, mobiltöltővel, zárt csomagolású tartós élelmiszerrel felszerelni. Az alanyi jogon járó gázmaszkok (korosztályonként változó típusúak: csecsemőknek egy inkubátor szerű doboz, a totyogós korosztálynak mellényben végződő verzió, stb. )pedig eleve ott vannak a polcon.

A tankmúzeum ajtajában - nagy nehezen, de - arrébb teszik a csipogós kaput, ha egy ikerbabakocsit tolnak be a nézelődők

Már az óvodában megtanítják, hogy ha az óvónő elkiáltja magát: „Gyerekek, esik az eső!”, a földre vetik magukat, összekuporodnak és alkarjukkal a fejüket védik. Azt is megtanulják, hogy ha megszólalnak a szirénák, rohanni kell a bunkerbe. Az ország körzetekre osztott és minden körzet lakói tudják, hogy a szirénák beindulásától számítva hány másodpercük van a becsapódás előtt eljutni egy bunkerba. Ez pl. A Gáza melletti területeken 5 másodperc, az ország középső területén 90 mp. Évente legalább egyszer tartanak szirénapróbát, amiről előre tájékoztatják a lakosságot.
Lehet, hogy a magyar olvasó számára rémisztő ezeket a sorokat olvasni, de Izraelben ezt olyan természetességgel kezelik, mint a magyar sofőr azt, hogy az autójában van elsősegély láda.

Izrael szereti Iránt, Irán szereti Izraelt
Az viszont az izraeliek számára is meglepő, hogy milyen széleskörű mozgalommá nőtte ki magát egy izraeli grafikus egyéni kezdeményezése: a Facebookon indított "Israel loves Iran" mozgalom.

Első lépésként elkészítette e posztert. A képen ő látható kislányával, és az üzenet lényege, hogy nem akarunk háborút veletek.

Rengeteg plakát és egyéb ötlet született az elsőből, a mozgalom bejárta a nemzetközi sajtót és ami a legfontosabb, nem maradt válasz nélkül. Sok iráni hasonlóképpen reagált a szintén Facebookon indított Iran loves Israel csoport keretében.

Az Israel loves Iran oldalon a legutóbbi, békét propagáló ötlet pedig egy “közös kávézásra hívja az izraelieket és az irániakat.”

Szöveg: Gergely Ági - Modi’in, Izrael
Kép: exterra, facebook