Felvétel a Phoenix alatti marsfelszínről.

A fagypoligonokkal szabdalt leszállóhely nappali hőmérséklete -80 °C és -30 °C között ingadozik, formakincse alapján pedig leginkább a földi jégkörnyéki területekhez hasonlítható. Már a robotkar által mélyített első ásásnyomok oldalfalában láthatóvá vált a világos árnyalatú vízjég-réteg, aminek jelenlétét később a törmelékminták elemzése során is sikerült kimutatni. Tehát a Phoenix sikeresen teljesítette tudományos feladatát, s már csak az maradt kérdéses, hogy meddig lesz működőképes a Mars zord őszi hónapjaiban.

Sajnos úgy tűnik, hogy 2008. november 2-án érkezett el ez az idő, mert ezt követően a földi irányítóközpontból már nem sikerült kapcsolatba lépni a leszállóegységgel – feltehetőleg az akkumulátorok már nem tudták az ehhez szükséges energiát biztosítani a fedélzeti számítógép és/vagy az adatátviteli berendezések részére. Így az űrszonda jelenleg valószínűleg már nem működik, s egyre vastagabb rétegként borítja be a légkörből kifagyó szén-dioxid hóréteg…

Természetesen a küldetés irányítói még hosszú hetekig figyelik majd a leszállóhelyet, hátha ismét meghallják a szerkezet gyenge adását. Azonban ha ez nem sikerülne, akkor sem adják fel: 2009 végén ismét tavaszodni kezd a vörös bolygó északi felén, s bár szélsőségesen valószínűtlen, hogy a Phoenix túlélje a telet, mindenképpen elküldik majd neki a bekapcsolási parancssorozatot, …hátha nevéhez méltóan képes lesz feltámadni fagyos álmából!

Szakértőnk: Sik András

Többet a Phoenix-küldetésről.