„A Hardanger vagy a Sogne-fjord térképére kell csak tekintenünk, hogy bámulattal kérdezzük, miféle alakulások ezek?

Aki a nyílt tenger felől jön a norvég partok felé, először temérdek apró, alacsony sziklasziget tűnik fel, az igazi, sziklafalas magas partok előtt. Ezeket sèr-eknek (skjär) nevezzük. Ezek közt már megcsendesednek a tenger hullámai s zavartalanul élvezhetjük a fenséges tájképeket, amelyek most kifejlődnek a partok közelében.

Az alacsony sérek közül majesztétikusan emelkedik ki egy-egy sziklasziget. (…) Itt a sèrek közt a tenger sekély, a vöröses sziklákkal a zöldes-kék víz haragos mélységei valami leírhatatlan színpompában keverednek. Ha valaki természethűen lefestené, azt mondanák rá a mindent tudó kritikusok, hogy „parádés” színeket keresett ki a festő.

A sèrek világának hátterében meredeken, megmászhatatlannak látszó, gömbölyded részletekkel még tömegesebb hatásúvá tett sziklafalakkal emelkedik ki a norvég magasföld. De ime, a hajó botorul nekivág a sziklafalnak!

A kanyargós sziklafolyosó a természet legnagyszerűbb látványai közé tartozik. Csendes vizében teljes tisztasággal tükröznek a szédületes sziklafalak, minden fordulónál más pompa, más, szinte félelmes nagyszerűség!
Itt-ott bömbölve zuhanik le valami vízesés a fjordba. A sziklafalak tetejéről zuhanik alá, hihetetlen szökelésekben. A fjordok legmélyén végül megpillantjuk a magasföld tetejét borító hómezőt, amelyből jégnyelv, úgynevezett glecser nyúlik le valami szűk, meredek esésű völgyfélében.

Ha a fjordból valahol kikapaszkodunk a magasföld tetejére, bámulatos ellentétet vehetünk észre. Fenn egyhangú, hullámos felvidék van, amelyen patakok lomhán folydogálnak tóról-tóra, amíg el nem érik a fjord szélét s egyszerre zuhannak alá a tengerbe. A nagyobb magaslatokon hómezők megkeményedett, majdnem jéggé vált hóból álló, úgynevezett firnmezők fehérlenek, amelyekből a fjordokba glecserek nyúlnak le.”

Forrás: Dr. Cholnoky Jenő: A Jég-világ – A sark-kutatások története, Budapest, Országos Monográfia Társaság, 1914

Fotó: exterra