Az embermese a 38 000 és 13 000 év közötti időszakban kezdődött. Az északi félteke kontinensein a jégkorszak utolsó, igen erős eljegesedése elől kerestek menedéket a korai emberek, ám az egyenlítő menti szigetvilág e földdarabja ekkor épp a Homo floresiensis, a Floresi ember birtokában volt. Az egy méteres magasságú, grapefruit méretű koponyával élt apró emberek maradványait 2003-ban fedezték fel a sziget nyugati részén, Labuan Bahjo közelében, a Liang Bua barlangban. A Gyűrűk ura premierjének vetítési lázában égő paleontológusok – a film alacsony „félszerzetei” után – nyomban el is nevezték a nyolc kiásott leletet hobbitoknak. Ráadásul az egy méteres magassághoz aránytalanul kicsi, 417 cm3-nyi agytérfogat és meglepően nagy lábméretek társultak.

Az evolúciókutatás világában heves viták kezdődtek, miként és miért alakult így a „hobbitok” testalkata. Egyes felvetések szerint a majomszerű, boltozat nélküli lábfejek egyértelműen a hominidák hajnalára teszik a floresi ember kialakulását, így önálló Homo nemet alkothattak. Más elmélet szerint csupán egy betegség, a mikorkefália (kisfejűség) hatására zsugorodtak törpékké az itt élt emberek. Szilárdan tartja magát az az elmélet is, hogy a Homo erectus egy csoportjának elszigetelődése alakította ki a ”félszerzeteket”, akik a sziget szűkös életterére a sikeres túlélés érdekében kisebb testméretükkel alkalmazkodtak. Az azonban mindenképpen elgondolodtató, hogy a mai csimpánzokéhoz hasonló vagy egy felnőtt agy egyharmadával megegyező koponyatérfogatú „hobbitok” szokatlan lábméretük miatt valószínűleg – tolkien-i névadóikhoz hasonlóan – ügyetlenül is mozogtak, mivel gyaloglás közben a nagy lábfej miatt jobban meg kellett emelni lábaikat. Egy könnyűléptű tündét semmiképp nem érhettek volna utol…

Flores mai lakóiról és a vulkanikus környezetről bővebben is olvashatnak a Földgömb legújabb számában

Szöveg és kép: Kirschner Péter