A fagyokozta kőzetszétesésnek, a fagyaprózódásnak különösen a fagyváltozékony napok-időszakok kedveznek. Azok a periódusok, amikor rendszeresen, többnyire napszakosan süllyed 0 fok alá, majd emelkedik fagypont fölé a hőmérséklet. Ha még nedves is az idő, nincs ami megállítsa a fagyrepesztést.

Az apró, sokszor láthatatlan kőzetrésekbe, hajszálrepedésekbe, vagy a nyitottabb törésekbe szivárgó nedvesség megfagyva meghízik, s térfogatnövekedése máris feszíteni kezdi a befoglaló kőzetet. Ha ezután ritmikusan olvadás jön, akkor újabb nedvesség kerülhet a résbe, ami fagyott állapotban tovább szélesíti a nyílást. E folyamat különösen hatékony, ha a megtámadott kőzet már szerkezetéből adódóan sem kompakt, egységes, hanem rétegekre, lemezekre különül. S képzeljük el, hogy a mesterséges felszíneken, réteges burkolatokon ez milyen hatékony lehet…

Mindehhez társul még a fagyemelés is: a felszíni tárgyak, földrögök, kövek vagy épp az avar alatti nedvesség megfagyva megemeli azokat. Az ismétlődő fagy hatására az emelés mértéke meglepően nagy lehet. Sok tonnás kőtömbök, út, vagy vasúti vonalszakaszok mozdulhatnak meg, sőt a rosszul megalapozott házak sincsenek biztonságban.

Az antarktiszi King George-sziget egyik törmeléknyelvekkel pásztázott lejtője

Ha ezek a folyamatok lejtős területeket érintenek, a felszíni anyagok lejtőirányban elmozdulhatnak, így létrejön a fagyokozta kúszás. Ennek fő oka, hogy a fagyemelés a felszínre merőlegesen mozdítja el a tárgyakat, a fagyváltozákony időszak olvadásai okozta „visszahuppanás” viszont a gravitáció által irányított, függőleges elmozdulás. Ez a felszínre merőleges kiemelkedés, majd a függőleges visszazökkenés sokszor, pl. 0 fok körüli periódusokban naponta lejátszódva lassú anyagvándorlást okoz a lejtős terepen.

A Retyezát 2509 méteres Papusa-csúcsának 500 méteres, mozgó törmelékkel borított lejtője

kép: exterra