Bár az élet feltételei erősen eltérnek az egyes övezetekben, egy futballpályányi hely szinte mindenütt kialakítható. A most kezdődő Európa-bajnokság helyszíne két hegyvidéki ország; mind Ausztriában, mind Svájcban alapvető a magassághoz való alkalmazkodás, ám a pályák hagyományos elhelyezésére a völgyek elég szabad helyet kínálnak. Nincs azonban ez mindenhol így a Földön…

5 m - Szigeten – Orissaare, Észtország: A Saaremaa-szigeten elterülő pálya igazi sporttelep, mely nem tévesztendő össze egy ápolt közparkkal. Nem dísz tehát, gyakran tartanak itt mérkőzéseket. Ám mivel
a futball csak a 20. században terjedt el a térségben, már jól fejlett tölgyfák álltak Orissaare település beépítetlen területein. A tölgyfa pedig Észtország nemzeti fája. Kivágásról szó sem lehetett, és a helyiek
elmondása szerint nem is tudnának a fa nélkül játszani. Ő a 23. játékos a pályán…

10 m – Torkolatvidéken – Buenos Aires, Argentína: A Paraná és Uruguay folyók deltája széles, ám sekély tölcsérbe vezet, ami már Magellánt is megtréfálta, hisz itt remélte az átjutást a futball őshazáján, a dél-amerikai kontinensen. A La Plata-tölcsér a helyi elnevezésben Rio előtagot visel, jelezve azt a kibékíthetetlen ellentétet, ami a térségben élők között feszül: vagyis hogy folyóról, tölcsértorkolatról vagy tengeröbölről van-e szó ez esetben. Ám a piros mezes River Plata játékosait ez nem izgatja. Hatalmas stadionjuk a szubtrópusi monszunklímájú, 15 milliós város előkelő, vízparti szegélyén áll. Nem úgy, mint a leharcolt negyedben fekvő Boca Juniorsé, de ott legalább a Coca-Cola behódolt a csapatszíneknek: piros helyett fekete minden italfelirat.

2200 m - Hegyi esőerdőben – Yungas, Bolívia: A Keleti-Andokból az Amazonas-medencébe tartó vízfolyások mély völgyeit trópusi légtömegek esői öntözik. A régi inka aranyszállító ösvény mellett, keskeny teraszon elterülő, torlataranyat kereső bányászfalu szélén, a főutcára merőlegesen álló, döngölt pálya a labdaszedők Mekkája. Az egyik csapat játékosai a nehezen áthatolható esőerdőbe, ellenfeleik a sebes folyóba küldik a labdát. A pálya jelenleg felújítás alatt áll. A hegylábi kapugyár (jobb oldalon) már gőzerővel dolgozik, egymás után sorakoznak a kapuk, bár ez az esőerdő ritkulását idézheti elő.

3000 m – Sivatagban – Atacama, Chile: A Nyugati-Andokban magasodó, majdnem 6000 méteres Licancabur vulkán lábánál, a Föld legszárazabb lakott térségében színes sportszár villan. A vulkáni kőzetekből felépült, sivatagos, 30 km széles hegyláb és a sóval cementált agyag alkotta atacama-sivatagi rész találkozásánál, San Pedro de Atacama oázisában gyepszőnyeg híján vetődni veszélyes. A közönség régóta vár az éltető esőre, de az már 400 éve nem érkezik.

4200 m - Magasföldön – Altiplano, Bolívia: Sajama falu legszélén, az ichu-fűvel borított Északi-Altiplano egy csomómentesített szegletében tágas pálya terpeszkedik. A labda messze száll, a távlatok végtelenek (a falu fölötti hegyről a látótávolság akár 240 km is lehet). A beton alatti aljzat vulkáni törmelék,
az oxigén kevés. A lámák és alpakák gyakori pálya-vendégek. A klubház rogyadozik, de a magashegyi kosarasok előtt is nyitott a terep.

6542 m - Hegytetőn – Sajama, Bolívia: 2001 augusztusában La Paz-i hegymászók és a hegyi faluban élők 35x50-es pályát jelöltek ki Bolívia legmagasabb hegyén, a szunnyadó Sajama vulkán tetején. A bolíviai Magaslati Élettani Kutatóintézet (IPPA) szervezésében a kétcsapatnyi ember – másodszori kísérletre – feljutott a vastag jégdugóval lezárt kráter tetejére, és ott, a sima, majdnem vízszintes jégfelszínen a magukkal cipelt műanyag rudakból kapukat készítettek. A hágóvasak és jégcsákányok lerakása után pedig futballmezt és stoplis cipőt húztak, majd kifutottak a Föld legmagasabban fekvő pályájára…

kép: exterra