Izrael szegélyterületén olyan vidékek is húzódnak, amelyek természetföldrajzi helyzetüknél fogva is stratégiai fontosságúak. A Szír-Jordán-árok mentén több helyen is felszínre tört a bazaltos magma és nagy kiterjedésű lávafennsíkok keletkeztek a törésvonalak mentén. Ilyen vulkáni plató húzódik Izrael és Szíria határvidékén is: ez a Golan-fennsík. Kulcsfontosságú helyen emelkedik, hiszen aki ezt uralja, Észak-Izrael és Damaszkusz irányában is mindent ellenőrizhet. Ma a fennsík megosztott terület, békefenntartó csapatok (is) állomásoznak itt, nyugalom van, de az elmúlt évtizedekben kétszer is komoly harcok helyszíne volt, mely elsősorban a szírek számára fájó emlék…

A Golán-fennsík

Szíria háborús történelmének legfontosabb eseménysorozatai az arab-izraeli háborúk. Emlékeiket közvetlenül a fő helyszínen, a Golán-fennsík központjában, Quneitra-ban tekintheti meg az érdeklődő. A szírek pedig fontosnak érzik, hogy mutogassák a külföldi turistáknak. Belépési engedélyem félóra alatt elkészül, míg egy szírnek kb. két hetet kell rá várnia…
Pár kilométerrel Quneitra előtt megállunk egy kisváros szervízbusz-pályaudvarán. A sofőr bekísér egy őrszobába, ahol az ügyeletes tiszt megvizsgálja az útlevelemet és az engedélyemet. Barátságos hangnemben kikérdeznek, válaszaimat gondosan lejegyzik, pecsétet kapok, majd egy másik busszal továbbmehetek. Ám rövidesen újra megálló jön: szakember száll fel a járműre, miközben gépfegyveres társa nyugodtan ül tovább az útszéli padon, s szívja cigarettáját. A negyven év körüli férfi az „idegenvezető”, ő kísér majd Quneitrában. Mielőtt még továbbindulunk ő is végiglapozza útlevelemet, ellenőrizvén adataimat és hogy nincs-e benne izraeli pecsét. Közvetlenül Quneitra előtt egy, az ENSZ által felügyelt katonai ellenőrzőponton haladunk át; ez itt már a Golán-fennsíkra.

A térséget 1967. június 10-én, a hatnapos háború utolsó napján Izrael foglalta el. Ezt követően az USA és az ENSZ próbált közvetíteni a felek között, hogy elfogadják az akkori amerikai külügyminiszter által kidolgozott béketervet, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre. Az Izraellel hadban álló arab államok (Egyiptom, Jordánia, Szíria, Libanon) semmilyen áron nem akartak békét kötni. 1971-ig háborúmentes, ám pattanásig feszült volt a viszony a felek között. Februárban azonban Anvar Szadat, Egyiptom akkori elnöke egy béketervvel állt elő: elismerik Izrael függetlenségét, ugyanakkor a zsidó államnak vissza kell adnia a hatnapos háborúban megszállt területeket. Izrael ezt visszautasította, így ezek után az arab államok az egyiptomi elnökkel az élen a kérdés rendezésének egyedüli megoldását a háborúban látták.

1973. október 6-án kitört a 4. arab-izraeli háború: az egyiptomi és szír csapatok yom kippúr ünnepén (emiatt nevezik ezt a háborút yom kippúri háborúnak) két oldalról megtámadták Izraelt. A zsidó államot váratlanul érte a támadás, de ellentámadásba tudott lendülni, s a szír csapatokat majdnem Damaszkuszig szorította vissza. Válaszul az olajexportáló arab államok csökkentették a kitermelést és a kőolajszállítást a nyugati kikötőkbe, illetve nagymértékben megnövelték az árakat. Olajválság alakult ki és az ENSZ nyomására a felek több hónapi háborúskodás után végül tűzszünetet kötöttek

Szíria és Izrael a következő évben írta alá azt a szerződést, melyben kimondták, hogy a Golán-fennsík ellenőrzését ENSZ békefenntartó csapatok veszik át, s mind a két félnek ki kell vonnia katonai erőit a területről. „Az izraeliek kivonulásuk előtt porig rombolták Quneitra-t – kezdte mesélni kísérőm. Harminchétezer ember vesztette el otthonát. Ma azonban Quneitra egy szellemváros. Nincs lakója és minden romokban áll 1973 óta.”

Természetesen kijelölt útvonalon vezetnek körbe mindenkit. Először a Golán-kórházhoz megyünk. A falán kívülről csak lövedékbecsapódási helyek látszanak, födémrészek hiányoznak, a padlózat pedig nem látszik ki a törmelékből. A következő épület(maradvány) az egykori városi templom. A csupasz falakról leomlott a vakolat, sok helyen a fal is hiányzik, az ablaküvegek kitörtek. De a hajdani mecset sincs jobb állapotban.

Quneitra főutcája, ahol egykor bankok, éttermek, lakóházak álltak, most kihalt, közepén lámpaoszlopok állnak kilőtt izzókkal, az út mellett üres, lerombolt házmaradványok érzékeltetik a pusztítás mértékét; néhol csak egy szürke betonfal mered az égnek jelezve, hogy valamikor itt egy magas épület állt.
Kimegyünk a város legnyugatibb útjára. Az aszfalttal párhuzamosan szögesdrót húzódik, mögötte nagy kiterjedésű aknamező, amelyet ma búza borít. Az aknamezőn túl domb magasodik. Tetején izraeli támaszpont: innen figyelik a nap huszonnégy órájában Quneitrát. Eközben persze a szír erők a fennsík izraeli oldalát figyelik folyamatosan. Az ENSZ-csapatok pedig mindkét felet.

Lövés több mint harminc éve nem dördült el, aláírt békeszerződés azonban még sincs érvényben a két ország között, mivel mind a két fél sajátjának tekinti a Golán-fennsíkot, s semmit nem akar engedni belőle. Mindössze kitartóan figyelik egymást. Várnak. Várnak, hogy a másik lépjen.

Szöveg és kép: Cseh Zsombor