Az európai állomány két fő útvonalat használ. Ősszel - durván az Alpok - Harz-hegység - Ijssel-tó vonalától - nyugatra fészkelő gólyapopuláció egyedei Gibraltáron keresztül vonulnak Nyugat-, illetve Kelet-Afrika telelőterületeire (a trópusi vidékek északi részére, füves és fás szavannai területekre), de az Ibériai-félszigeten áttelelő állományuk is ismert.

A zölddel jelzett területek a fehér gólya költőhelyeit, a kékek telelőhelyeit jelzik

Közép- és Kelet-Európa gólyái a Boszporuszon átkelve hagyják el Európát. Törökországon át keletről kerülik a Földközi-tengert, Nyugat-Szírián és a Jordán völgyén, a Holt-tenger térségén és a Sínai-félsziget keleti vidékén haladnak át. Egyiptomban délnek fordulnak, innen a Nílus vonalát követve haladnak délre. A gólyaegyedek fele a Csád-tó felé kitérőt tesz, de telelőterületeik Kenya, Uganda szavannáitól Fokföldig terjednek, a Jóreménység fokától Északkeletre eső területekig.

A gólyaegyedek nem feltétlenül ugyanazokra a helyekre járnak vissza, a helyválasztást valószínűleg a táplálékmennyiség határozza meg. Dél-Afrikában például a fiatal egyedek aránya magasabb, mint az északi területeken, a gólyák itt leginkább november és február között telelnek - bár fiatal, gyűrűzött példányokra már szeptemberben is bukkantak itt!

Egyes fiatal madarak Törökországban továbbra is a keleti irányt tartják, és néhány gyűrűzött gólyát jelentettek már az Arab-félszigetről, 2 egyedet pedig Indiából is!

Részlet a Vándormadarak (Le peuple migrateur, 2001) című J. Perrin filmből - gólyákkal 1:15-ig

Forrás: Magyar madárvonulási atlasz, Kossuth kiadó, 2009
Kép: wikipedia