"Vissza kell hódítanunk, amit a Duna másfélezer éves szakadatlan ostrommal az egykori városból eltulajdonított medre és szigetei számára. Észrevétlen lassú volt a foglalás, de újabb időben mégis rajta kapták. A hajógyár szigetén több nevezetes római emlék mellett egész épűleteket, egy fürdőházat találtak. A Duna amaz ágában, mely az ó-budai szigetet ma elválasztja a száraztól, két tetemes kőfal fekszik keresztben a vízszín alatt. Egyik a kis lánczhídon felűl 120, a másik azon alúl 37 ölnyire, mi elárulja, mit mívelt itt a folyam. Abból, ami ezelőtt másfélezer évvel szakadatlan continens volt, még pedig kő épülettel megrakva, elszakasztott egy jó darabot a szigetnek. Azt a törekvését, hogy mindinkább a jobb part felé foglal, s amennyit ezen nyer, ugyanannyit elveszít a balparton, hogy csak nagy árvíz idején szálljon meg rajta néhány hétig, - itt historiailag bebizonyította. Némelyek sejtelme szerint nem csak az ó-budai Nagy- és Gyársziget lehet egykori száraznak vennünk, hanem a most már elenyészett Fürdőszigetet is...
...
...Mind ezen Margitszigetbeli, mind pedig az ó-budai parton a Dunába imitt-amott benyúló, s most is észrevehető omladékok azt a régi hagyományt látszanak megerősíteni, hogy a rómaiak idejében a Dunának nem az az ágya és folyása volt a mi most."

A XX. században a régészeti módszerek fejlődésével és a folyamatosan bővülő ismeretek nyomán megjelentek az első kétkedő hangok. Szilágyi János - aki az '50-es években végzett feltárásokat a Hajógyári-szigeten elhelyezkedő helytartói palotában - már a mederben talált falak létezését is megkérdőjelezte.

Így jutunk el a jelenig, jobban mondva az Aquincum tájföldrajzával foglalkozó legfrissebb kiadványig (Aquincum. Ókori táj - ókori város 2010.) A tanulmánykötetben így foglalja össze pillanatnyi tudásunkat a régész szerző, H. Kérdő Katalin (108. p.):

"Elmondhatjuk tehát, hogy a régészet részéről a legutóbbi időkig (az e kötetben ismertetett kutatásokig), magától értetődő tényként kezeltük, hogy a Kis-sziget a római korban is létezett. Ezt indokolták az ezzel összhangban álló geológusi vélemények, az új régészeti topográfiai eredmények és az, hogy a 19. századi mederszabályozások, ill. a kotrás miatt az eredeti partvonal és a meder már nem tanulmányozható."

Ásatás az 50-es években a helytartói palota területén

Ezzel a kérdést le is lehetne zárni; a tudomány napjainkra tisztázta: a Hajógyári-sziget a római korban is sziget volt. Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű. Ugyanebben a kötetben a geomorfológiai részt jegyző Schweitzer Ferenc talajszelvények ábráival alátámasztott összefoglalásaként ezt olvashatjuk (42. p):

"A fúrásszelvények és a geomorfológiai térképek alapján a meder szélességét és mélységét figyelembe véve ez nem lehetett természetes Duna-ág. A Kis-szigetet nyugatról határoló Duna-ág egy, a rómaiak által kialakított, az újkorban pedig jelentősen kimélyített és megszélesített csatorna...."
Mi az igazság a Hajógyári szigettel kapcsolatban? Szárazföld volt, avagy sziget a római hódítás korában?

Ennek próbált utánajárni a Dunai Szigetek blog. A rendelkezésre álló eredmények alapján felvetve egy harmadik elméletet is:
http://dunaiszigetek.blogspot.com/2012/02/romai-mernokok-munkaja-hajogyari-sziget.html

Szöveg: Szávoszt-Vass Dániel

Kép: Google Maps, Dunai Szigetek Blog