A szintetikus színgyártás korában már bármilyen árnyalatot könnyedén kikevertethetünk, csak a színskálán kell rábökni a kiválasztott mintára. De néhány évszázaddal ezelőtt az is megeshetett, hogy a legmegfelelőbb, intenzív kék árnyalat kedvéért például a nem túl közeli Afganisztánba kellett elvándorolni, hogy lapis lazulit szerezzen a beszerző karaván. A drágakő értéke üde kék színe miatt a középkorban az arannyal vetekedett.

Fotó: Harvard Art Museums, © President and Fellows of Harvard College via www.news.harvard.edu

A Harvard Forbes Pigment Gyűjteménye mára több mint 2500 különböző, ritka színárnyalatot őriz. Edward Forbes történész 1909 és 1944 között főként klasszikus itáliai festmények eredetvizsgálatához használta és gyűjtötte a különleges színeket. A gyűjteményt ma főleg kutatásra használják, leginkább a 20. századi és a kortárs alkotások teljesebb megértéséhez. A színtár munkatársai az igazságügyi nyomozókhoz hasonlóan elemeire bontják a vizsgált képeket, csak éppen DNS-elemzés helyett a festékek kémiai összetételét vizsgálják - többek közt tömegspektrométert, gázkromatográfot és elektronmikroszkópot használva.

Így jöttek rá például arra, hogy a 2007-ben előkerült Jackson Pollock festmény hamisítvány. Ugyanis a képen használt vörös 254-es színt, az úgynevezett Ferrari-vöröst 20 évvel a festő halála után gyártották.

10 ritka és értékes pigment a Forbes Gyűjteményből:

Szintetikus Ultramarin
A színt 1826-ban egy felhívás eredményeként alkották meg, hogy a festőknek ne kelljen vagyonokat kifizetni a lapis lazuliból készült természetes kék pigmentért.

Fotó: Harvard Art Museums, © President and Fellows of Harvard College via www.news.harvard.edu

Múmiabarna

A 18. és 19. században nagy népszerűségnek örvendő pigmentnek nemcsak neve, de története is bizarr. A színt egyiptomi múmiák csomagolásának eltávolítása után a kötözőanyagon képződött anyagokból készítették.

Brazilfa


A brazilfa elnevezés a Senna vagy Cassia családba tartozó trópusi fák bármelyikét jelölheti. Ezeket a vöröses színű keményfákat szívesen használták hegedűk, vonók, csúcsminőségű egyedi bútorok készítésére. A fa színanyaga, a brazilin, amely mély, vöröses árnyalatot ad a barna festékeknek.

Kadmiumsárga


A kadmiumsárgát a 19. század közepén kezdték el használni, sok impresszionista kedvelte. Bár a kadmium igen mérgező nehézfém, a 20. század elején piros színt is készítettek belőle, és az 1970-es évekig a LEGO építőkockák színezékében is megtalálható volt.

Fotó: Harvard Art Museums, © President and Fellows of Harvard College via www.news.harvard.edu

Quercitron

Egy növényi eredetű festék, amelyet a festőtölgy (Quercus velutina) fekete vagy sötétbarna kérgéből nyernek ki. A fafaj az USA keleti és középső részén elterjedt.


Annatto


A rúzsnövény, avagy a Bixa orellana, az orleánfa kicsiny fafaj, Közép- és Dél-Amerikában az indiánok által, ősidők óta használt cserje. Ez termeli azt a természetes narancs színt, melyet ma az élelmiszeriparban vajak, sajtok és a szépségiparban kozmetikumok színezésére használnak.

Lapis Lazuli


Afganisztánban bányászott drágakő, melyet Európába szállítottak. Drágább volt az aranynál is, saját árfolyammal.

Sárkány vére

A jó nevű árnyalat sajnos mégsem sárkányok véréből készült. Az élénk piros pigment (többnyire) a rotáng pálmából (Calamus rotang) származik.

Fotó: Harvard Art Museums, © President and Fellows of Harvard College via www.news.harvard.edu

Kármin

A bíbortetű nőnemű példányainak szárított testéből áll a kosnil nevű festékanyag. Ebből nyerik ki vizes, vizes-alkoholos vagy alkoholos eljárással a kármint és a kárminsavat. Engedélyezett élelmiszerfestékként használják E-120 jelöléssel.

Smaragdzöld

Ez a zöld árnyalat a réz-acetoarzenit vegyületéből készül, a Forbes Gyűjtemény munkatársai egy Van Gogh kép élénk zöld hátterén azonosították a smaragdzöld pigmentet. A festészeten kívül rovarirtóként is használták.

Fotó: Harvard Art Museums, © President and Fellows of Harvard College via www.news.harvard.edu