Nagy figyelmet fordítottak ezekre a kolostorokra, az előző évtizedekben, a görög-keleti országok. A pétervári cárok vagyontérő alapítványokat tettek s a gazdag kereskedők értékes hagyatékokkal ajándékozták meg a kolostorokat. Így ezek még ma is gazdagok és teljesen az áhítatos elmélyedésnek és tudománynak élhetnek.
Athosban ma is úgy élnek, mint ezer éve. Az ember a bizanci császárság korában képzelheti magát, de kikapcsolhatja a gyülöletét és politikai villongásait e kornak. Bár régebben nagy volt a hívők száma az athosi kolostorokban, ma már észrevehetően kevesebben vannak a vezeklők, tudósok, barátok. Jelenleg az összes kolostorokban 2500barátnál nem igen van több. A szent hegyen nem egy, de számtalan kolostor van. A tiszta orosz rendházak lassan teljesen kipusztúlnak, miután növendékpapokban nincsen utánpótlás, de a görög kolostorokban is nagyon fogy a noviciusok száma. A görög hatóság állítja, hogy az utóbbi évtizedekben csak egyes fanatikus – különben rendes emberek- jelentkeztek felvételre, akik a nyilvánosság elől különböző okok miatt vonulnak el.
A régi orosz barátok, kik az apátságnak főtámaszai voltak, panaszkodnak a tradiciók hanyatlásáról, bár nekik is be kell látniok, hogy a számuk napról-napra fogy, miután nincs kilátás sok új tagra. A kérdés csak az, vajon érdeke-e Görögországnak, ha mindjárt mesterségesen is, az életet Athos hegyén fenntartani. Természetesen nem szabad, hogy veszendőbe menjenek az ott lévő múzeális darabok, kézíratok és könyvtárak. A szerzetesi tradició is nagy befolyással volt a görög-keleti kulturára, melyet nem szabad szem elől téveszteni. Görögország nem egykönnyen fog embereket találni, kik Athos hegyének magányába visszavonuljanak. – Már is nehéz kormányzót kinevezni, mikor őrszem is nehezen vállalkozik arra, hogy ezer évvel ezelőtti világban éljen, nemhogy egy tudós.
Tervbe van véve egy régészeti társaság kinevezése, Athos kincseinek leltározására.