Amikor 1912-ben, a balkánháború alatt bomladozni kezdett az európai Törökország, a bécsi és római kormányok azon igyekeztek, hogy Szkutari és Jamina török vilajetekből, valamint Monastir és Kossovo vilajetek egyed darabjaiból, önálló Albániát forrasszanak össze. A cél állampolitikai volt, aminek a magasabb morálhoz – akár jó, akár rossz értelemben – vajmi kevés volt a köze. Egy vonatkozásban mégis erkölcsösnek kell tartanunk; az albánok, ez a fajilag önálló indogermán eredetű és szomszédaival rokonságban nem álló nép saját államszervezetet kapott. De az új állam élete, amely alig foglalja magában a zárt albán településterület kétharmadát, kezdettől fogva nem nevezhető könnyűnek. A Wied hercegi családból származó Vilmos fejedelemnek rövidéletű, harcokban gazdag uralmát a világháború s vele együtt idegen megszállás követte majd belső zavarok hosszú sora, amelyből csak lassan és nehezen kristályosodott ki a belső rend.
A viszonyok megszilárdulásának első jele tisztára gazdasági természetű volt: 1924-ben eredményes kísérleti fúrások történtek petróleum után. Angol, olasz, francia és amerikai társaságok nyertek területi engedményeket; a nagyvilág kezdett érdeklődni Albánia iránt. Kevéssel ezután Achmed Zogu vette át a hatalmat, mint köztársasági elnök. Előkelő középalbán nemzetségből származó fiatalember volt, ekkor alig harmincéves, aki azonban már ezt megelőzően, mint miniszter tanujelét adta politikai és szervező képességinek. A kezdődő építőmunkánál a szomszédos Olaszország nagy előjogokat biztosított magának, habár jelentékenyen szerényebbeket azoknál, amelyekkel az ántánt itt Olaszországot évekkel előbb felruházta. Olasz támogatással alapítják meg 1925-ben az albán nemzeti bankot; ezzel lépett igazában az ország az európai államok sorába. Azelőtt nem is volt albán valuta. A kereskedelem kizárólag nemzetközi aranyvalutában bonyolódott le. Azokban az időkben, amikor egész Európa úgyszólván megfulladt a papírpénz áradatában, itt nem ismerték a bankjegyet, hanem csak az aranyat és ezüstöt. A primitív gazdasági viszonyoknak is vannak előnyei.
Az új valuta, amely számszerüleg kissé bonyolult és nem is egészen sikerült, a napoleonarany, az aranyfrank, a „lek” és „quindar” egységeken épül fel. A lek, amely kb. 22.4 fillér értéknek felel meg, az aprópénz szerepét töltené be. Azonban – jóllehet ma már igen csinos nikkelpénzdarabok formájában megfogható alakot öltött – mindmáig nem sikerült még az ország belsejében meghonosítani. Jóformán csak a kikötővárosokban. Valonában és Durazzóban van ténylegesen fogalomban, ahol már régebben megszokták az olasz valutát. Az ország belsejében még ma is éppenúgy, mint azelőtt, a régi osztrák ezüstkorona járja. Az ember alig hinne a saját szemeinek: mindent koronában számolnak és fizetnek, a pénzen Ferenc József képe van még rajta. Itt megállt az idő. – Az ezüstkoronának azonban meglepően kicsi a vásárlóereje, kb. 40 fillérnek felel meg. – Szerb, görög, bolgár, román és egyéb háborúelőtti ezüstpénzek is kísértenek még itt, holott hazájukban már rég a feledés homálya borult rájuk.
Albánia épen az az ország, amely nagyon sok vonatkozásban mutat fel olyan állapotokat a jelenben is, amelyek más országokban már rég a múlté, Vasútja nincs (mindössze a selenicai petroleummezők és a valonai kikötő között épült ki iparvasút), ellenben jó autóútjai vannak, amelyeket részben az osztrákok építettek a háború alatt s amelyeken igen élénk átmenő autóforgalom bonyolódik le. – Rendszeres repülőjáratok kötik össze Tirana, Durazzo, Szkutari, Korza és Valona városokat egymással. San Giovanni di Medua, Durazzo, valona és Santi Quaranta kikötők nem egyebek, mint elhomokosodott, rossz révhelyek, de most már megkezdték kiépítésüket.
A legutóbbi időben olyan kulturális és gazdasági fellendülés indult itt meg, amely valóban csodálatraméltó. Az állam támogatja a földmívelést, nagy gonddal ápolja a népművelést és a népegészségügyet, az adórendszer egészen modern, hídak, iskolák, csatornák, elektromos centrálék egész serege épült már fel, vagy van legalább is tervben készen. Achmed Zogu erős kézzel törte meg az egyes törzsek régi, az államösszességre azonban a legnagyobb mértékben káros külön jogait, korlátozta a pusztító vérbosszut és modern, európai büntető- és polgárjogot teremtett. – A hadsereg, amelynek megszervezője von Myrdacz tábornok – egykori osztrák-magyar vezérkari ezredes –az általános védkötelezettségen alapszik és a lehető legjobb benyomást kelti.
A legnagyobb nehézségek között alakul ki itt lenn az Adria mellett egy minden erejével élni akaró európai állam. Igaz, hogy sok tekintetben hatalmas szomszédjának, Olaszországnak a befolyása alatt áll, de ennek ellenére is olyan állam, amely önálló életet él. Igen nagy szimpátiával találkozik itt a nemzetség is. A kormány, különösen a fiatal államfő, ma arra törekszenek, hogy Németország és Ausztria érdeklődését – úgy gazdasági, mint kulturális vonatkozásban – felkeltsék az új állam iránt.
Az albánok – akiknek ősei a nemzeti elnyomatás hosszú évszázadai alatt híven megőrizték nyelvüket, szokásaikat s egész őseredeti lényüket – egészséges, szimpatikus nép. Ezek a magastermetű, részben sötét, részben szőkehajú és kékszemű emberek olyan tulajdonsgokkal rendelkeznek, melyek könnyen tehetik őket rokonszenvessé. Hazájuk pedig érintetlen, termékeny síkságaival és a havasok régiójáig felnyúló hegységeivel még a jövő szunnyadó országa.