Ennek egyik legszemléletesebb példája az űrkutatás, vagyis a Naprendszer égitestjeinek helyszíni vizsgálata, ami napjainkban szinte teljesen „haszon”-talan tevékenységnek is nevezhető, viszont rendkívül magas színvonalú műszaki felkészültséget igényel. Ráadásul a planetológus szakemberek egyre összetettebb küldetéseket dolgoznak ki az Űrkorszak hajnala óta, amelyek végrehajtásához egyre bonyolultabb szerkezetekre van szükség

Kezdetben az űrszondák csak elhaladtak a kiválasztott égitest mellett, szerencsés esetben néhány felvételt készítve róla. Később már pályára is tudtak állni célpontjuk körül, s keringőegységként működve, távérzékelési eljárásokkal gyűjtöttek adatokat felszínéről. Mérnöki szempontból azonban a leszállóegységek jelentik a legnagyobb kihívást, mivel ezeknek működőképes állapotban el is kell jutniuk a felszínre, hogy közvetlen terepi módszerekkel elemezhessék az ott található anyagokat. Ám ez utóbbi típussal kapcsolatban rövid időn belül az is igényként merült fel, hogy több helyről is tudjanak mintát venni, amihez képessé kellett tenni őket a helyváltoztatásra.

Ezt a feladatot először szovjet mérnökök oldották meg 1970-ben a Hold felszínén, a földi irányítóközpontból vezérelt Lunahod–1 leszállóegységgel (három évvel később sikeresen megismételték a Lunahod–2-küldetés során). A legfeljebb 2 km/órás sebességgel haladni képes, 170 centiméter hosszúságú és 840 kilogramm tömegű szerkezetek több mint 47 kilométert barangoltak. A NASA első, Földön kívüli járműve 1971-ben szállt le a Holdon, az Apollo–15-küldetés részeként, ám automatikus működés helyett ezt a benne ülő egy vagy két űrhajós irányította.
A részben Pavlics Ferenc tervezte eszköz alig nehezebb 200 kilogrammnál, és további 490 kilogrammnyi kőzetmintát lehetett benne szállítani, maximális sebessége pedig 13 kilométer volt óránként. A további két Apollo-űrhajón is helyet kapott egy-egy ilyen „holdautó”, amelyekkel a három küldetés legénysége összesen 90 kilométernyi utat tett meg. Ezek a berendezések jelenleg mozdulatlanul állnak a Hold felszínén, a legközelebbi parkolóautomatától kb. 384 000 kilométeres
távolságra…

Űrjárművekről bővebben: a Földgömb 2008/7-es különszámában.

forrás: A Földgömb 2008/7-es különszáma
szöveg: Sik András
kép: www.nasa.gov