A hullámokat szemlélve úgy tűnik, mintha az előttünk elterülő egész víztömeg elmozdulna. Pedig ez csak a látszat! A vízrészecskék valójában mindvégig zárt pályájukon maradnak.

Lapos, homokos part Dél-Indiában. Veszélyes fürdőhely a visszaáramló víz erős szívóereje és az erőteljes áramlások miatt

A szél kialakította hullámzásban a vízrészecskék előbb le-föl mozognak, majd oldalirányban is kitérnek. Ennek eredményeként körszerű, zárt pályát ír le mozgásuk. Egy adott pillanatban a szomszédos felszíni vízrészecskék saját körpályájuk más-más pontján helyezkednek el. E pontokat összekötve kapjuk a vízfelszín jellegzetes hullámvonalát. A vízrészecskék állandó mozgása miatt e hullámvonal végigfut a felszínen – ekkor támad az a benyomásunk, hogy az egész víztömeg mozgásban van.

Hullámverte partvidék az Ír-szigeten. A leteleedés csak ott lehetséges, ahol a part eléggé stabil ahhoz, hogy ellenálljon a hullámverésnek
Bonifacio, Korzika déli nagyvárosa a hullámok által alámosott meredek sziklafalak tetejére épült.

A szabályos, nyílt tengeri hullámzás persze a partok mentén minduntalan akadályokba ütközik. Ennek hatására különleges hullámjelenségek alakulhatnak ki. Ilyen pl. az óriás, akár több emelet magas átbukó hullámokat létrehozó hullámmorajlás, amely a fokozatosan csökkenő vízmélységű lapos partokat a szörfösök kedvenc terepévé teszi.

Mohair-sziklák Írország nyugati partvidékén. A mély vizű tengerparton a szikláknak csapódó víztömeg hosszan hízódó, függőleges falakat (cliffeket) alakított ki

A hullámtörés során a mély vizű, meredek partoknak feszülő víztömeg igen komoly partromboló hatást okozhat. A rettegett tengerrengés-hullámok (cúnami) a nyílt tengeren észrevehetetlen hullámmozgása partot érve extrém mértékben torzul, s gyakran az őket kiváltó földrengéseknél is pusztítóbb hatásokkal járnak.

Az olaszországi Capri mészkőszigetén a hullámverés sziklaszirteket, tornyokat szakított el a szárazföldtől

kép: exterra