Az özönfajok vagy más néven invazív fajok, nem őshonosak, hanem valamely más területről, kontinensről akaratlanul, vagy szándékosan behurcolt élőlénycsoportok. Gyors és nagymértékű elterjedésükkel más őshonos fajokat veszélyeztetnek. A betelepített, vagy behurcolt fajoknak csak egy része válik invazívvá, ezer behurcolt fajból körülbelül egy. Ám ezek veszélyessége olyan mértékű, hogy az inváziót napjaink három legsúlyosabb ökológiai problémája közt tartják számon. Invázióról a nagy földrajzi felfedezések kora óta beszélünk, mivel az amerikai kontinensről nagyon sok özönfajunk származik, és fordítva.

Az inváziós, azaz özönnövények közt gyakran az eredetileg Észak-Amerikában őshonos fehér akácot (Robinia pseudoacacia) említik hazánkban. Ez a pillangós virágzatú, nagytermetű, gyorsan növő elegyfa gyorsan is terjed, és leginkább a cseres tölgyesekben okoz gondot, más, nálunk honos fajok agresszív kiszorításával. Magyarországon a XVIII. században a futóhomok megkötésére kezdték el telepíteni, ezért elsősorban az Alföldön és dombvidékeken terjedt el.

Parlagfű (Ambrosia elatior)

Szintén inváziós faj a sokunk által – sajnos – jól ismert parlagfű (Ambrosia elatior), az allergiások legfőbb ellensége. Térhódítása viszonylag friss. A XX. század elején került Európába szintén Észak-Amerikából. Az 1920-as és 50-es évek közt terjedt el az egész ország területén. Ám rettenetes mértékű elszaporodása a rendszerváltás után kezdődött meg, mert sok, korábban használt, jó talajjal rendelkező terület maradt parlagon; e jelenség a gyomnövény nevét is magyarázza. Irtásának legjobb módszere a kaszálás, ellentétben a gyökerestől való kitépéssel, amely a növény tömeges megjelenése miatt nem túl hatékony.

Az őszi idényben aktuális történet a harlekin katicabogáré (Harmonia axyridis). Az ázsiai eredetű fajt biológiai/mezőgazdasági védekezés céljából telepítették Európába, mivel ezek leginkább levéltetvekkel és pajzstetvekkel táplálkoznak. Agresszív elterjedésével azonban kiszoríthatják a magyarországi katicafajokat (köztük a jól ismert hétpettyes katicabogárat - Coccinella septempunctata). A harlekin ugyanis egy évben esetlegesen kétszer annyi nemzedéket is világra hoz, mint a hazai fajok, így felélhetik a honos bogarak táplálékforrásait is. Amennyiben a tetveket már felfalták, más katicabogarak petéit is elfogyasztják. Ezek mellett rendkívül ellenállóak a növényvédő szerekkel szemben, így szabadon garázdálkodhatnak mezőgazdasági terményeinken és gyümölcsöseinkben. Tél előtt – tömeges mennyiségben – emberi lakhelyekre is „behúzódhatnak” a hidegről és így válhatnak nem kívánatos lakótársainkká.

Magyarországon 2008-ban bukkantak az első harlekin katicaegyedekre, amelyek valószínűleg nyugati irányból érkeztek. Belgiumban például 2001-ben észlelték az első egyedet és 2006-ra már az egész ország területén jelen volt. Magyarországon éppen ezért beindítottak egy ún. Harlekin Programot, melynek fő célja a katicafaj hazai terjedésének vizsgálata. A figyelőszolgálat mindenkinek segít a káros bogarak elpusztításában, természetesen csak miután biztonsággal beazonosítottuk a fajt. Ha nem vagyunk elég biztosak, a katicákról küldjünk fényképet a Harlekin programba, és csak azután öljük meg. Az elpusztított fajokat szívesen fogadják postai úton is.

Forrás: A Harlekin Program, A Földi invazív fajainak adatbázisa, terebess.hu, lelegzet.hu, wikipedia

Kép: depts.ttu.edu, wikipedia

-Khell Róza-

-kr-