Az Antarktiszi-félsziget feletti repülések képein látható jégtömegek vastagsága és felszínének töredezettsége is változó. A kontinens különböző mértékben szabdalt jégfelszínei mind arról tanúskodnak, hogy a jég mozgásban van. A talapzatul szolgáló alapkőzet egyenetlen domborzatát a jégár is követi, például a meredekebb szakaszokon vagy éppen szűkületekhez érve a jég összetöredezik, hasadékok jönnek létre.

NASA/Digital Mapping System
Jég és szárazföld felszíni találkozása az Antarktiszi-félszigeten. A szárazföld mellett áramló jégtömegben az alapkőzettel való súrlódás következtében hasadékok keletkeznek a peremeken. A kép jobb oldalán látható hasadékot (már csak részben) takaró hóréteg bezökkent, elárulva, hogy az egyenletes fehérség alatt szakadékok rejtőznek.
NASA/Digital Mapping System
A George VI. (VI. György) jégself hasadékai a Seward-hegységtől délre. A jégmozgás ezen a területen meglehetősen lassú, még e meredekebb szakaszon sem túl szabdalt a jég. A jégself fogyása inkább az északi végénél számottevő.
NASA/Digital Mapping System
Az erősen töredezett gleccserszakasz egy 20 km hosszú és 11 km széles jégnyelv része, amely a Dyer-platóról áramlik a VI. György - szoros irányába.
NASA/Digital Mapping System
A Creswick Peaks felől áramló jégár szintén a VI. György - szoros irányába tart. A sűrűsödő hasadékrendszer erős lejtést jelez.
NASA/Digital Mapping System

A Larsen C jégself híres, hatalmas hasadéka a NASA IceBridge küldetésének 2016-os felvételén. 2017 végén kutatók tucatjai érkeztek a helyszínre az antarktiszi nyár idején, hogy helyben is megvizsgálhassák a területet, amelyről tavaly júliusban egy 1 milliárd tonnás darab szakadt le. Ez a munka jelenleg is zajlik.

A tudósok kíváncsiak a jégself még kontinenshez kapaszkodó jégrész stabilitására, a frissen elérhetővé vált tengeri aljzatra, és a 120 000 év óta először napfényre került, ismeretlen, tengeri életközösségekre.

NASA / Marie-José Viñas
Éppen új tengeri jég képződik a leszakadt, idősebb jégdarabok körül.