A Grímsvötn helyzete a Vatnajökull jégmezeje alatt

A Grímsvötn néhány évenként, viszonylag rendszeresen bekövetkező kitörése nem a nagy hamufelhőiről vagy a lávafolyásairól nevezetes, hanem a vulkáni működés okozta áradásokról. E vulkán egyike a kb. 2 magyar megyényi kiterjedésű Vatnajökull-jégmező alatt húzódó tűzhányóknak.

Az egyes helyeken 1000 méteres vastagságot is elérő jégborítás rideg nyugalmat sugároz. Déli részeit gyakran üli meg felhő, itt évente 7000-8000 mm csapadék is hullhat, a jégképződés kifejezetten gyors folyamat. A jégmezőből minden irányba gleccserek indulnak, amelyek a bő jégutánpótlás miatt különösen délen gyors mozgásúak, és széttöredezettek. A nyári turizmus is e területeire koncentrálódik. A Vatnajökullt meglátogatók kivétel nélkül szembesülnek az itteni jég különlegességével: fekete csíkok tagolják a fehér jeget. A vulkánkitörések hamuja ugyanis belefagy a jégbe és akár évezredekig is megőrződhet.

A Vatnajökull jege a Jökulsarlón vizébe borjadzik

Az ide látogatóknak azonban egy-egy jökulhlaup látványa csak ritkán adatik meg, azonban aki bármely nyomának is szemtanúja, nem fogja elfelejteni… Jökulhlaupról akkor beszélünk ugyanis, amikor a jégtakaró alatti vulkánkitörés gyorsan megolvasztja a vastag jégborítást, hatalmas, időszakos tóként nagy tömegű olvadékvíz gyűlik össze a jégmező „közepén”, majd e víz a jég alatt utat találva magának kiáramlik az eljegesedett területről, elképesztő méretű áradásokat okozva a környéken.

Az éppen szunnyadó Grímsvötn feletti jég
A Grímsvötn kitörés után

Ilyenkor úgy tűnik, maga a jégmező tör ki, vagyis produkálja az özönvizet. És hogy valójában mekkora vízmennyiségről van szó, jól mutatja, hogy a tavaly az Eyjafjallajökull kicsiny kitörése során az amúgy szolíd gleccserpatakocskák csúcsvízhozama rövid időre összességében elérte a másodpercenkénti 3000 köbmétert, ami nagyobb, mint a Duna középvízhozama Budapestnél… És ennél még jóval nagyobb is lehet az áradat: a Grímsvötn 1996-os kitörése során 50000 km3/s vízhozamot állapítottak meg, a szomszédos Katla 1755-ös működése pedig 200-400 ezer km3 olvadékvizet terített másodpercenként! Ez pedig kétszerese az Amazonas torkolati vízhozamának! És ez az elképzelhetetlen vízmennyiség ott jelenik meg, ahol a nyugalmi időszakokban egyébként csak kicsiny patakok áramlanak ki a jég alól…

Az 1996-os jökulhlaup lefutási útvonala

A jökulhlaup áradata mindent visz. Olvadékvíz-síkságokon terül szét vize (ezek izlandi neve – sandur – szintén beívódott a szaknyelvbe), háznyi jégtömböket és nagy hordaléktömeget szállít. Mivel viszonylag rendszeres jelenségnek számít, Izlandon jól ismert veszélyforrás, ezért az elöntéssel fenyegetett területeken nem is építkeznek.

Az 1996-os jökulhlaup pusztításának a masszív hidak sem tudtak ellenállni

Átvezet azonban rajtuk a szigeten körbefutó főút, amelyet főként úgy tud járhatatlanná tenni az árvíz, ha a hidakat elpusztítja. A jökulhlaupveszélyes helyeken ezért fa felépítményű átkelőket építenek a mélyen bebetonozott lábazatokra. Az áradat anélkül viszi el a könnyű járófelépítményt, hogy kárt tenne a drága és nehezen pótolható hídlábakban (ha fixen a lábazathoz erősítenék és hagyományos technológiájú felépítmények lennének, hídpillérestül, lábastul-mindenestül fordulnának ki helyükből az nagy jégtömböket is szállító olvadékvíz-áradatban). A fa hídpályát pedig könnyű újraépíteni és már indulhat is újra a forgalom.

Az izlandi települések az elöntéssel fenyegetett olvadékvíz-síkságok felett helyezkednek el

Kép: exterra, wikipedia