A nagy, magas hegyhátakon a homorú, magas medencékben összegyűlő hó lassan csonthóvá majd gleccserjéggé lesz és most saját súlyának nyomása alatt lassan lefelé tolakodik valamelyik régi völgyön, amelyet jobb időkben készített egy ősfolyó, akkor, amikor még nem hullott hó a hegyekre, hanem talán pálmák virítottak a völgyben.

Ez a plasztikusan idomuló gleccser-jég hosszú nyelv alakjában tódul le a völgyön alá. Majesztétikus látvány! Valóságos folyó jégből! Olyan jól idomítható nyomással a jég, hogy ez a letóduló jégtömeg egészen úgy mozog, mint a víz, de sokkal lassabban.

Lejjebb és lejjebb a völgyön mind melegebb és melegebb vidékre jut, tehát évi olvadása mind több és több. Az utána tóduló jégtömeg tehát fokozatosan csökken, míg végre a gleccser véget ér azon a helyen, ahol a letóduló jég mennyisége éppen egyenlő az évi olvadás mennyiségével.

Természetes, hogy a gleccser olvadó vize a jég repedéseibe behatol, a jég alatt titokzatos utakon, nagy nyomás alatt folyik lefelé. Amikor előjön a gleccser végén, tele van a jég alatt gyűjtött finom iszappal, amitől olyan fehér a vize.

A gleccser jegének olyan helyen, ahol valami domború felszínen kell átmennie, pl. lankásabb esésből meredekebb esésbe megy át, ott meg kell hajolnia. Ámde a jeget nem lehet egyszerűen meghajlítani, mert eltörik. Ezért ilyen helyen temérdek repedés, tátongó hasadék szabdalja szét a gleccser jegét, alig lehet rajta keresztülmenni.

Igazán nagyszerű látvány, amikor a gleccser kellőleg előrenyulakodva, egyszer csak leválik egy nagy darabja a bukdácsolva, óriási hullámokat indítva, fordul meg a másik oldalára, aztán elhagyja a gleccsert s megindul a tengeráramlással, vagy a szél nyomásával ki a fjordból. De hisz az nem ritkaság, hogy ami kilátszik, az akkora, mint a Gellért-hegy!

Forrás: Dr. Cholnoky Jenő - A jégvilág, Pallas Részvénytársaság, 1914

Kép: fubiz.net