Részlet útinaplójának 1908. végi bejegyzéseiből:

Karácsony napjának délelőttjén kemény vontatással mintegy tíz kilométert morzsoltunk le és eljutottunk a 85 fok 51 perces déli szélességre. Aztán lefényképeztem tanyánkat a királynő lengő lobogójával, fellobogózott sátrunkkal együtt. Társaim is rajta vannak a képen. Estére fényes vacsorát csaptunk. Nem mondhatok le róla, hogy részletesen el ne beszéljem.

Az ételsor „hoosh”-sal kezdődött. Ez az eledel a mi esetünkben a pemikánnal, Oxo-val és kétszersülttel összefőzött ló-eleséget jelentette. Azután a kakaó vizében megfőztem kevéske szilvapudingunkat, amit Wild kapott volt egy barátjától odahaza. Ez az eledel, egy csöpp brandyvel olyan finom falat volt, amelyet a legfinnyásabb ínyenc megirigyelhetett. Azután következett a kakaó, végül szivar és egy kávéskanál likőr, amit egy skóciai barátunk küldött.

Ez egyszer jóllaktunk. S minthogy jól tudtuk, hogy hosszú, hosszú időn keresztül nem lesz megint részünk ebben a boldog állapotban, vacsora után megvitattuk a helyzetet, kimondottuk, hogy továbbra is szűkebbre szabjuk napi adagunkat. Karácsony napján mintegy 460 kilométer választott még el célunktól. Egy havi eleségünk volt még, három hétre való kétszersülttel. Fejenként 67 kilogramm terheléssel folytattuk az utat Karácsony másnapján.

kép: exterra