Erszényes farkas vagy tasmán tigris, Thylacinus cynocephalus


Kihalásának pontos okát nem tudni, de az ember bizonyosan szerepet játszott benne. A tasmániai farmerek irtották őket, mivel azt gondolták, ezek ritkítják nyájaikat, és persze élőhelyeikről is egyre inkább kiszorultak a betelepülők miatt. Az utolsó életben látott erszényes farkas 1936-ban pusztult el a tasmániai Hobart Állatkertben.

Óriásalka, Pinguinus impennis

Óriásalka (középen)

A nagyjából 160 éve kihalt madarak egykor tömegével úszkáltak az Észak-Atlanti térség vizeiben Kanadától Norvégián át az Egyesült Királyságig. A párosodási időszakában egyetlen tojást rakó, röpképtelen faj könnyű préda, kihalását az emberi kizsákmányolás okozta: tolláért, húsáért és zsírjáért folyamatosan mészárolták. Az utolsó példányt 1852-ben látták Új-Fundlandnál.

Aranyvarangy, Incilius periglenes


A Costa Rica-i Monte Verde Köderdő Nemzeti Parkban valaha honos faj ott gyakorinak számított. Az élénk narancssárga hímek és a sötét alapon sárga-piros pöttyös nőstények párzási időszaka nagyon rövid volt, az esős évszak kezdetén rakták le petéiket. A globális felmelegedés, a légszennyezés és egy halálos gombás megbetegedés annyira megtizedelte a fajt, hogy 1989-ben láttak utoljára aranyvarangyot a térségben.

Kínai folyami delfin, Lipotes vexillifer

A kizárólag a Jangce vizében élő emlős kiválóan alkalmazkodott édesvízi környezetéhez. Hosszú “csőrével” ügyesen keresgette táplálékát a mederaljzatban, szonárjával pedig könnyedén megtalálta úszó prédáit a hordalékos vízben. A delfineket orvhorgászok és a - más fajok elejtésére - kint hagyott hálórendszerek ölték meg. Ráadásul a világ egyik legforgalmasabb vízi útjában élni sem volt életbiztosítás, élőhelyeik egyre zavartabbak, szennyezettebbek voltak és zsugorodtak. 2007-ben nyilvánították kihaltnak, az utolsó fogságban élő állat 2002-ben pusztult el.

St Helena fa, Nesiota elliptica


A Nesiota elliptica a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a bengefélék (Rhamnaceae) családjába tartozó kihalt növényfaj. E 4 méter magasra is megnövő fafajta elszigetelten élt az Atlanti-óceán déli részén emelkedő Szent Ilona-szigeten. Faanyagért és ültetvények telepítése miatt a 19. századra már majdnem eltűnt. Utolsó vadon növő példánya 1994-ben, az utolsó telepített fa 2003-ban pusztult el.

Forrás: nhm.ac.uk
Kép: arkive.org, wikipedia, festmény: Archibald Thorburn