Az ember komfortérzetéhez elengedhetetlen a 37ºC-os belső testhőmérséklet fenntartása a test tömegének 90%-ában. Ennél alacsonyabb hőfokot csak végtagjaink bírnak kényelmesen elviselni. Ha a levegő hűlni kezd, szervezetünk első reakciója a libabőr megjelenése. Ez a nagyon ősi ösztön, még az emberiség bozontosabb korszakából maradhatott vissza, mikor a szőrállító izmocskák megfeszülésével valóban megnövekedett a hajdan sűrűbb szőrzet szigetelőereje.

A következő, még mindennaposnak számító hideg elleni védekezés a vacogás. Ekkor a test az izmok gyakori összehúzásával próbál fűtőanyaghoz jutni. Ha ez nem elég a belső hő fenntartásához, a végtagok vérereit összehúzva, a létfontosságú szervek védelmében szervezetünk visszatartja az energiát a túlságosan is hővezető, azaz „hőpocsékoló” kezekből, lábakból, orrból, fülből. Olyan, mint mikor egy hadsereg visszavonul a citadellába, hogy a parancsnokságot védje. A végtagokon ilyenkor legnagyobb a fagymarás veszélye. Kegyetlenül hangozhat, de így néhány ujj elvesztésével megnő a test egészének túlélési esélye. Beindul a „menekülj vagy küzdj” típusú vészreakció, zsírok és zsírsavak lebontását elősegítő vegyületek szabadulnak fel, megnő a pulzusszám és a vérnyomás.

A kihűlés nem csak a sarkvidékeken vagy havas magashegységekben fenyeget; az esős, viharos, hideg, nyári idő a Kárpátok magasabb régiójában is veszélyes lehet, ha nem vagyunk kellőképp felkészültek

Sőt, már az enyhébb hideg is befolyásolja működésünket, mivel az idegekre és az izmokra is tompító, lassító hatással van. Már 12ºC alatt ügyetlenebbül gomboljuk be kabátunkat ősszel, 8ºC alatt pedig eltompulnak az érzékelő idegek. Mint azt Napoleon második hadtestének hadnagya, August Thirion feljegyzte, ennek a jelenségnek köszönhető, hogy a nagy téli éhínségben, az 1812-es moszkvai kivonulás alatt a lovasság katonái néha-néha kikanyarítottak egy-két szelet húst az előttük poroszkáló lovak combjából, az állatok ezt meg sem érezték, a vérzést pedig a fagy állította el.

Már komolyabb figyelmeztető jelek lehetnek a kesztyű alatt is kialakuló fagymarás csípésszerű foltjai. Az égető sebek akár a hidegben elégtelen mennyiségű testmozgás esetén is kialakulhatnak a didergő ember fedetlen vagy vékonyan fedett bőrén

Tovább vizsgálva a kihűlést, megállapítható, hogy ha a test ún. maghőmérséklete 2ºC-kal csökken, jelentkeznek a kihűlés komolyabb tünetei. A kihűlt személy összezavarodott, mozgáskoordinációja darabos, nem összehangolt, hangulata rossz, letargikus. Ez az agy önvédelmi reakciója, éppen ezért ebben az állapotban lévő ember nem tudja felmérni, mekkora veszélyben van.

Hogy ilyen esetekben mi a teendő, és hogy mi mit tehetünk a kihűlés ellen, hamarosan következik.

Egy jeges, motorcsónakos kirándulás szintén a statikus testhelyzet, valamint a nem eléggé vízhatlan ruházatot fröcskölő vízpermet rendkívüli hűtő hatása miatt lehet rizikós. (Darwin-hegység, Tűzföld)