A városszerkezet és azon belül az egymáshoz hasonló bűncselekmények földrajzi előfordulásának ismeretében például matematikai módszerekkel kiegészítve megmondható, mely környéken lakhat az elkövető, és mely területeken várható egy esetleges következő bűntett. A kriminológia egyik alaptétele szerint az elkövetők hajlamosabbak otthonukhoz közeli helyeken lecsapni, mely tény mögött puszta kényelmi szempontok húzódnak, és persze szerepet játszik a közlekedési hálózat jó ismerete is. Tehát ezek szerint a módszer már régebb óta ismert.

Toronto belvárosa

A kriminológiában eddig használt technikák azonban számításaikból kihagyják a városföldrajzi tényezőket – nyilatkozta Mike O'Leary, a marylandi Towson University alkalmazott matematikusa. O’Leary új módszerében például egy áruházi rablás tettesének előkerítéséhez hasonló törvénysértések archív adatait is felhasználják, és valószínűségszámításokat futtatnak a város egészére nézve. Az eloszlási számításokba automatikusan beágyazzák a fontosabb földrajzi információkat is: például a város jelentősebb útjainak hálózatát, a könnyű célpontok elhelyezkedésének koordinátáit, népességi adatokat, és persze olyan kriminológiai ismereteket sem hagynak ki, mint a potenciális bűnözők korcsoportonkénti tetthely-választási szokásai. Minél fiatalabb az elkövető, annál valószínűbb, hogy lakóhelye közelében választ célpontot.
Mivel e számítások hibahatárai még elég nagyok, a rendőrség számára egyelőre csupán támpontként alkalmazhatók. O’Leary csapata jelenleg is egy szabad forráskódú szoftveren dolgozik, melyhez ennek elkészültekor minden rendőrség ingyenesen hozzájuthat majd.

Forrás: www.sciencenews.org, Patrick Barry cikke alapján.
Fotó: exterra