Évszázados sarokház a tengerparti Swakopmundban. A 13 namíbiai népcsoport városi közvetítőnyelve ma is a német

A gyarmatosításból csak apró falatokat kapó 19. század végi Németország, a mai Kamerun és Togo mellett meg kellett elégedjen Afrika déli részének sivatagos terepével. A legkorábbi feltáró portugálok által is messze elkerült Namíb-sivatag 1000 km-nél hosszabban húzódik az atlanti parton.

Medvefókák ezrei a Namíb-sivatag parti sávjában

A gyakran ködös, hűvös tengerszegélyen az Antarktiszon is otthonosan mozgó medvefókák tízezrei sütkéreznek, a hullámmosta, homokos fövenyen, a sok-sok hajóroncsot rejtő Csontváz-parton túl azonban azonnal sivatagi terep következik.
A lankásan emelkedő táj igazán nagy homokvidéke 500 méteres tengerszint feletti magasságban kezdődik. A Föld legidősebb, mintegy 60 millió éves sivataga egyben a leghatalmasabb dűnék hazája is.

A Föld legnagyobb dűnéi megközelítik az 500 méteres magasságot

A legmagasabbra az óriás csillagdűnék emelkednek, megközelíthetik az 500 méteres magasságot, így majdnem 1000 méterrel magasodik tetejük, gerincük a tenger fölött. Valódi homokhegységek, melyeket a magas vastartalom színez vörösesre.

Halott, lábon száradó fák egy dűnék közötti, száraz medencében

A 200-300 km szélességben húzódó dűnerendszerek közé a szárazföld belseje felől beférkőzik a víz, ám az időszakos vízfolyások elvesznek a homoktengerben. Egy-egy dűneközi medencében azonban lehet időnként vízborítás, sőt, ha közel van a felszínhez a talajvíz, facsoportok is megélhetnek. Ám csak egy ideig: ha lecsökken a víz jelenléte, egyszerre száradnak ki a ligetek, a felszínt pedig fehér sókéreg borítja be.

foto:exterra