A nagy erejű, Richter-skála szerinti 8,7-9-esre becsült rengés november 1-jén, délelőtt 9 óra 40 perc környékén pattant ki, és körülbelül 3-6 percen át tartott. Epicentruma a Szt. Vincent-foktól 200 km-re lehetett az Atlanti-óceán aljzatán, miként e régióban az Afrikai-kőzetlemez 4 mm/éves sebességgel, északnyugatias irányban mozdul el az Ibériai-lemez déli szegélyének nyomulva. Az összetett töréshálózat egy szakasza mentén felszabadult energia kiváltotta földmozgás nem csak a Mindenszentekkor zsúfolásig telt templomokat döntötte össze, de a szépen felgyertyázott templomtermek, sírkertek lángjai így hamarosan kiterjedt tűzvészt hoztak Lisszabonra. Majd a tengerfenéki rengés kis késéssel érkező, pusztító árhulláma, a cunami 5-10 méteres hullámaival csak tetézte a hatást; a szökőár még Marokkó északnyugati partjait is elérte.

Ábra: F. Carrilho et al. - The 5,9 ML Magnitude Earthquake of 2007. 02.12. SW San Vincent Cape in Orpheus Newsletter, Vol.7/2.
Lisszabonban a hírhedt, 18. századi rengés előtt sem volt ismeretlen jelenség a földmozgás: a 14. században 8, a 16. században 5, a 17.-ben 3 komolyabb rengésről is születtek feljegyzések, de a terület tektonikailag ma is aktív. Az ábra piros és szürke körei a Szt. Vincent-fok környéki, 1961 és 2007 közötti aktív gócokat mutatják meg

A várost csaknem leradírozta a történelem egyik legpusztítóbb katasztrófája. Ám e tragédia ironikus módon hasznot is hozott a tudomány számára: az európai felvilágosodás filozófusait széleskörű eszmecserére késztette, valamint ez volt az első eset, amelyet a földtudósok komolyabban kutatni kezdtek – épp a rengés kiterjedt pusztító hatása miatt. Ezzel pedig megszületett a modernkori szeizmológia és fejlődésnek indultak a földrengéskutatás alkalmazott tudományterületei.

Fotó: László Péter