Az ultraiviola sugárzás a látható fénynél rövidebb, de a röntgennél hosszabb hullámhosszú elektromágneses sugárzás. A látható fényre a szem retinája érzékeny, de a különböző hullámhosszú fényekre másként reagál, ennek folytán különböző színeket látunk.

A méhek azonban képesek a látható fénynél rövidebb hullámhosszú, ultraviola sugárzás észlelésére is. Ám ez nem jelenti azt, hogy a méhek színesebb világban élnek, mint mi, ők ugyanis nem látják a piros színt, amely a spektrum hosszabb hullámhosszú végén helyezkedik el. A méhek világában a piros feketének látszik.

A legtöbb virág – bár látható fényben is elég színes és tarka – sajátos, általunk nem látható ultraibolya mintázattal is rendelkezik. A méhek ezt a mintázatot térképként használják, amely elvezeti őket a virág nektártartalékaihoz.
A méhek összetett szemében, az előre és lefelé kémlelő elemi szemecskékben az emberéhez hasonlóan három receptor-típus van; a méhek esetében ezek az ultraviola, a kék és a zöld színtartományban érzékenyek.

Érdekes tény továbbá, hogy a méhek mozgásérzékelése nagyságrendekkel finomabb a miénknél; képesek a másodperc 300-ad része alatt lejátszódó mozgáspillanatok érzékelésére is. Ha például egy méhecske betéved egy mozi vetítőtermébe, minden egyes képkockát külön-külön érzékel. Ennek hasznát látja például a ragadozók ellenei védekezéskor, de a levegőben történő párválasztáshoz sem utolsó készség.

Forrás: earthsky.org
Kép: wikipedia (John Severn, Mila Zinkova)