John Hildebrand, a San Diego-i Scripps Oceánográfiai Intézet kutatója megvizsgálta a kék bálnák hangfekvésének változásait az 1960-as évektől napjainkig, és egyértelműen kimutatta, hogy a bálnaének ma 30%-kal mélyebben szól a vizsgált időszak elejéhez képest.

A kutató elgondolása szerint a jelenség hátterében az az örvendetes tény áll, hogy a mai óceánok vizeiben több kék bálna él, mint a 60-as években, amikor ezeket a bálnapopulációkat szó szerint megtizedelték. A túlzott vadászat időszaka óta az állomány újra szaporodni kezdett, és a sokasodás az énekükre is hatással van.

Amikor jelentősen kevesebb kék bálna élt a vizekben, párzáskor sokkal messzebbre hangzó, magasabb frekvenciájú énekre volt szükség a legközelebb lévő, potenciális nőstény hívására. Most, hogy a kék bálna-sűrűség valamelyest megnőtt, a párkereséshez elegendő az alacsonyabb frekvenciájú, mélyebb hangfekvésű dal is.

Az ember és a kék bálna méretkülönbsége

Mivel a bálnák éneke nagyon fontos eleme a szaporodásnak, az is valószínű, hogy a nőstények a hangfekvés alapján ítélik meg a hímek utódlási alkalmasságát - például nagyságát, így tüdőkapacitását. A hímek pedig ennek segítségével vonzzák a nőstényeket vagy riasztják el a vetélytársakat. Tehát amíg régebben az a hím volt előnyösebb helyzetben, amelyiknek hangja messzebbre vitt, ma inkább a nőstények tetszésének elnyerése, így a mélyebb hang az evolúciós előny.
Az ipari bálnavadászat különösen a kék bálnákat sújtotta, eredeti egyedszámuk drasztikusan, csupán néhány százalékra csökkent. A hirtelen történt, drámai kék bálna-fogyás adta új helyzet gyors alkalmazkodásra kényszerítette a megmaradt populációkat, melyre leggyorsabban a bálnaének módosításával reagáltak.

„Ha minden 100 emberből 99 hirtelen eltűnne a Földről, nálunk is óriási szociális változások mennének végbe. Valami hasonlót élhettek át a kék bálnák is” Hildebrand szerint. Érdekes gondolatkísérlet…

Hasonló anyagunk: A Szaturnusz hangjai

Forrás

Kép: wikipedia