Már a kampánycím is sántít, hiszen nem egyértelmű, melyik sarkvidékről van szó. Angolul persze világos a helyzet, hiszen az eredeti Save the Arctic megfogalmazás nyilvánvalóan csak az Északi-sarkvidékre utal.
A hibás szóhasználatú fordítások pedig leginkább az egész – nyilvánvalóan dicséretes és támogatandó – kezdeményezés minőségét, hitelét csorbítják. Természetesen ma sokkal fogyaszthatóbb egy akciófelhívás, ha benne minden tömör, rövid, figyelemfelkeltő és sarkított, de a tényekhez és helyes megfogalmazásokhoz ekkor is érdemes ragaszkodni, különben mindenestül komolytalanná válik.

A június 21-i kampány nyomban egy középiskolai szinten is megkérdőjelezhető mondattal nyitott:
A kampány azért ma indult, mert az Északi-sarkvidék a definíció szerint az a terület, ahol a leghosszabb nappalon – június 21-én – a nap 24 órán át nem nyugszik le.
A definíció szerint az északi szélesség 66,5º-án túl a Nap évente legalább egy napon nem kel fel, illetve nem nyugszik le. Ezért húzódik az Északi-sarkkör éppen e szélesség mentén.
Az Északi-sarkvidéket (az északi sarkkörön túli területet) június 22-én állandóan éri a fény, az északi sarkkörön a nappal ekkor 24 órán át tart, éjszaka nincs (magán az Északi sarkponton az állandó nappal hat hónapig tart).

Naajaat, Grönland északnyugati részén

Az olvadó Északi-sarkvidéket olajfúrások, ipari halászat és háborúk fenyegetik. Segíts megmenteni! (…) Ugyanazok a piszkos energiacégek, amelyek elsősorban felelőssé tehetőek az Északi-sark olvadásáért.
Nyilvánvaló, hogy nem maga a sarkvidék, vagy az Északi-sark olvad, hanem csak az ottani jég. Ami pedig nem csak az emberi tevékenység következménye. Klímaváltozások jelenlétünk nélkül is bekövetkeznek, és pl. a földtörténeti jelenkor, a holocén közepén fele annyi tengeri jég sem volt az Északi-sarkvidék területén, mint ma.

Eltűnőben van az Északi-sarkvidék jege, amelytől mindannyiunk élete függ. Az elmúlt 30 évben elvesztettük a sarkvidéken úszó jégsapka háromnegyedét.
A sarkvidéken nem úszik jégsapka. A jégsapkák a belföldi jégborítás fajtái közé tartoznak, hócsapadékból keletkeznek és többnyire magas hegyeket borítanak. Az északi-sarkvidéki tengervíz egy részét tengeri eredetű (a tengervíz megfagyásával keletkező), néhány deciméter vastag, évszakosan változó kiterjedésű úszó jég borítja. (Abba a gyakori hibába ezúttal nem futottak bele a szerzők, hogy kijelentsék: ennek nagymértékű olvadása megemeli a tengerszintet. Hiszen nem. A tengerszintet csak a belföldi jégborítás ún. gleccserjegének olvadása emeli meg, mivel az a hulló csapadékot tartalmazza megfagyott állapotban…). Általánosan is jellemző, hogy a szöveg keveri a jégfajtákat. Ezekből – alapvető tájékozottsági szinten is – három, igencsak különböző eredetű, működésű és jelentőségű típust mindenképpen meg kell különböztetni: a gleccserjeget, a tengeri jeget és a felszín alatti jeget (az örörkfagy, a permafroszt jegét).

Borjúfóka (Phoca vitulina)

A jég már több mint 800 000 éve állandó eleme a Jeges-tengernek. Ma azért is olvad, mert fosszilis tüzelőanyagokból is származó energiát használunk – a közeljövőben az Északi-sarkvidék az ember megjelenése óta először válhat jégmentessé.
A célterület nagy vízfelületének neve nem Jeges-tenger, hanem Jeges-óceán! Ráadásul a 2000-3000 méter vastag grönlandi jégtakaró sem olvadhat el emberi léptékben. És az is (meg persze számos más belföldi jégborítás is) része az Északi-sarkvidéknek, nem csak az érzékeny, vékony tengeri jég. Ráadásul itt ismét keveredik a jégértelmezés. A több százezer éves jégjelenlét a szárazföldi gleccserjégre vonatkozik, ennek grönlandi fúrásából számos, alapvető őskörnyezeti- és klímaadat származik. A tengeri jég jelenlétéről nincsenek ilyen pontos információk, ám kiterjedése már néhány ezer éves távlatban is rendkívül széles határok között mozgott.

A növekvő militarizálással párhuzamosan hat ország igyekszik megszerezni és magához csatolni a lakatlan sarkvidék különböző területeit – köztük magát az Északi-sarkot is. Ez a terület jelenleg mindannyiunké. (…) Egyetlen ország se birtokolja az Északi-sarkvidéket!
Természetesen az Északi-sarkvidéken ma is számos ország osztozik. Még a lakatlan területeken is. Minden szárazföldi résznek van tulajdonosa vagy kezelője. A vitás részek azok a nyílt tengeri területek, amelyek korábban, az összefüggőbb nyári tengeri jégborítás miatt senkit sem érdekeltek.

Az antarktiszi Ezcurra-öböl (King George Island)

30 évvel ezelőtt egy hasonló kampányt indítottunk az Antarktisz megóvásáért. Senki sem hitte volna, hogy sikerrel járunk, mégis így történt, és a Déli-sarkvidék körül egy globálisan védett területet hoztunk létre. Most az Északi-sarkvidéken a sor.
Az Antarktiszon ugyan valóban lezajlott egy nagy Greenpeace-kampány, ám az ottani tevékenységet egyértelműen az 1959-es Antarktiszi Egyezmény rendelkezései irányítják: ehhez kapcsolódnak a szigorú természetvédelmi szabályozások, területlehatárolások is (folyamatosan megújulva, kiegészülve). A Greenpeace-féle kontinens-méretű védelem csak a szép szavak szintjén létezik, a valós védelmet a konkrét, nemzetközi előírások jelentik. Nyilvánvalóan erre a – világ vezető hatalmai által is elismert - nemzetközi jogi szabályozásra lenne szükség az Északi-sarkvidéken is. Ezt elősegítheti a Greenpeace-kampány, de a földrajzi szakmaiság semmiképp sem mellőzhető.

Szöveg: Dr. Nagy Balázs

kép: wikipedia, exterra