Balra az Odontella sinensis, jobbra az Odontella mobiliensis. A 0,1-0,2 mm nagyságú lények belsejében látható apró részecskék alkotják a kloroplasztiszt, vagyis a színtesteket.
Fotó: Karen Osborn, Smithsonian National Musuem of Natural History
A fitoplanktonokkal ellentétben a foraminiferák vadásznak. Egy részük a tengerfenéken él, mások a tengerekben sodródva. Baktériumokat, más egysejtűeket, lárvákat fogyasztanak
Fotó: Christian Sardetand Noé Sardet, Parafilms, Montreal
A radioláriák szintén zooplanktonok, más apró élőlények elfogyasztásával tartják fenn magukat. Balra egy Thalassicolanucleata nevű radiolária látható, középen a sejtmagjával. Jobbra pedig egy telepes radioláriát láthatunk: több sejtmaggal rendelkező egység osztozik egy kocsonyás burkon
Fotó: Christian Sardet
Ez az apró medúza az Oceania amata. Közeli rokona a Turritopsis dohrnii, amely környezeti stressz, betegség, öregedés esetén képes visszafelé fejlődni, és újra polipokká válva új telepeket alkotni
Fotó: Christian Sardet
A telepes Abylopsis tetragona szabadon úszó példánya. A felső részében található harangszerű úszórész olajcseppecskéket tartalmaz. Az élőlény tengelyének két oldalán látható annak szaporítószerve. A bal oldalon egy üres zsákocska, jobb oldalán a petékkel teli gonofóra látszik. Amikor a peték kilökődnek, egy vegyi reakció hatására szinte azonnal spermák úsznak hozzájuk (balra lent)
Fotó: Sharif Mirshak, Parafilms, Montreal
A hím Sapphirina copepod szervezetének külső, epidermális lemezkéi megtörik és visszaverik a fényt. Színe átlátszótól az élénk szivárványig változhat, attól függően, milyen szögből látjuk
Fotó: Christian Sardet
A nőstény Phronima két-három hétig táplálja kicsinyeit. A francia karikaturistát, Moebiust megihlette a Phronima földöntúli formája, rajzait felhasználták az Alien-filmek lényének megalkotásához