A másik a kémia. Az újdonságok feldolgozásában szerepet játszó, a testünkben termelődő dopamin nevű vegyület az idegsejtek közti ingerületátvivőként működik. A kutatások szerint ennek segítségével tanuljuk meg mérni, érzékelni, felfogni az időt. 20 éves korunk után a dopamin szintje csökkenni kezd, ennek hatására pedig úgy tűnik, egyre gyorsabban telnek az évek.

E két magyarázat azonban nem indokolja az érzékelt gyorsulás nem lineáris előrehaladását.

Feltételezések szerint az időintervallumokat a már eltelt életidőnk arányában érzékeljük. Egy kétévesnek egy év eltelte az élete felét jelenti. Megérthetjük, hogy a kicsik számára a születésnapok közt eltelt idő igen hosszúnak tűnhet. Egy 10 évesnek egy év az élete tizede, egy 20 évesnek élete huszada és így tovább. A kétéves szemszögéből a következő születésnapja legalább annyira távolinak tűnik, mint a 20 éves számára a 30. születésnap.

Azaz, eltérő életkorokban különböző időintervallumokat ugyanolyan hosszúnak érzékelünk: a kutatások szerint ugyanolyan hosszúnak érzékeljük az 5 és 10 éves korunk közt eltelt időszakot, mint később a 40 és 80 közti intervallumot.

Tehát jobb, ha lassítunk, új dolgokba kezdünk... vagy naplót írunk.