Az amerikai NOAA (National Ocean and Atmospheric Administration) kutatói különleges szondát, úgynevezett hidrofont engedtek a Mariana-árok Challenger-szakadékába, hogy kimérjék a mélytengeri zajhatárt. A 23 napos monitorozás eredménye meglepő volt. A kongó nagy semmi helyett bálnajelzéseket, hajópropellereket, egy 5-ös erősségű földrengés, sőt, még egy felszíni tájfun hangjait is rögzítette a mélytengeri szonda.

A hangok a vízben ötször gyorsabban terjednek a légkörhöz viszonyítva, ráadásul ott kevesebb akadály tereli el a hanghullámokat. Ezért azok sokkal távolabbra eljutnak a mélyben. Tudjuk, hogy a bálnák nagy távolságokból képesek a víz alatti kommunikációra. Mély hangjaik, dallamtöredékeik akár 1500 kilométerre is hallatszódhattak az emberi zajszennyezés kora előtt.

A felszínen haladó (főként teher)hajók motorhangja. Hangért katt a képre!

A NOAA kutatói éppen a zajszennyezés mértékét, hatásait vizsgálják, hiszen a hajók, a tengeri közlekedés zaja kapcsolatban áll a bálnák és más tengeri élőlények viselkedésének megváltozásával. A Mariana-árokra pedig azért esett a választás, mert a lehető legtávolabbi, elméletben zavarásmentes helyet keresték.

Egy 5-ös erősségű földrengés moraja

Cethangok. Hangért katt a képre!

A nagy mélység óriási nyomását jól állta a titániummal burkolt kerámiaszonda, ám még ezt is óvatosan, viszonylag lassan, 4-5 m/s-os sebességgel eresztették lefelé, hogy alkalmazkodhasson a Föld legmélyebb területén uralkodó körülményekhez.
A méréseket 2017-ben megismétlik, és megtudhatjuk, zajosabb hely lett-e Földünk.