Ókor

Babilonban a Hold és a Nap látszólagos mozgását is figyelembe vették, azaz luniszoláris naptárat készítettek: 12 harminc napos holdhónapot számoltak, és alkalmanként egy-egy plusz hónapot is beiktattak az évbe, hogy a naptár összhangban maradjon az évszakok járásával. Az ókori Egyiptomban már kizárólag szoláris, azaz a Nap látszólagos mozgásán alapuló naptár szerint szervezték az életet: egy év 365 napból állt 12 harmincnapos hónapra bontva, az év végén 5 plusz nap beiktatásával. A görögöknél III. Ptolemaiosz király i.e. 238-ban minden negyedik év végére egy-egy extra napot vezettetett be, hasonlóan a mai szökőévhez. Az ókori Görögországban szintén luniszoláris időszámítást használtak; egy év 354 napból állt.

A római naptár első formájáról kevés pontos információ áll rendelkezésre, annyi valószínű, hogy a Királyok korában egy 10 hónapos naptárt használtak, amely március hónappal kezdődött és decemberrel végződött. Jellegzetes földműves kalendárium volt ez, amelyet leginkább a mezőgazdasági munkák ütemezése alakított, nem az égitestek járása szerint alakult. Az első nagyobb, már luniszoláris naptárreformot Numa Pompilius király i.e. VII. században hajtotta végre.

Ám az igazi, ismert újítást Julius Caesar vezette be Sosigenes, egyiptomi csillagász számításai alapján, aki a tropikus év hosszát 365,25 napban határozta meg. (Bár annak időtartamát már akkor is pontosabban ismerték; a valódi hossz 365 nap 5 óra 48 perc 46,07 másodperc.) Ez alapján az új julianusi naptár éveit 365 naposnak vették, de a kimaradó ¼ napok eltüntetésére minden negyedik év 366 napos szökőév lett, és minden 46. évet 455 naposra hosszabbítottak, hogy eltűnjön a naptár és napév közti különbség is. A julianusi naptár évei 11 perc 14 másodperccel hosszabbak voltak a valódi tropikus évnél, vagyis ez a naptár késett.

Középkor

Az iszlám országokban legelterjedtebb naptárrendszer Hold alapú, az időszámítás kezdetét i.sz. 622-re teszik, Mohamed Mekkából Medinába történt futása, azaz Hedzsrája idejére. A muzulmán év 12 holdhónapból áll; egy harminc éves ciklus alatt minden 2., 5., 7., 10., 13., 16., 18., 21., 24., 26. és 29. évek szökőévek 355 nappal, szemben a szokásos 354 napos normál évekkel. Érdekesség, hogy Irán ma is saját naptárrendszert használ, az úgynevezett Jalali kalendáriumot, amely még a Gergely-naptárnánál is pontosabb (365.24219 napos). A Jalali naptárt a 11. században alkotta meg egy tudóscsoport, melynek tagjai közt volt a leginkább költészetéről híres Omar Khayyám, a Rubáiyát szerzője is.

Egy perzsa naptárlap 1993-94-ből; kis segítséggel a nyugati szemnek is

Iránban azonban még várat magára a Noruz, az újévi ünneplés, hiszen a perzsa évkezdet a tavaszi napfordulóval esik egybe, tehát március 21-én, a csillagászati tavasszal együtt érkezik. Tehát ma még 1387. Dey hónap 15-ét írnak Iránban. A perzsa naptár 12 hónapból áll: Farvardin, Ordibehesht, Xordad; Tir, Mordad, Shahrivar; Mehr, Aban, Azar; Dey, Bahman és Esfand. Az első hat hónap 31 napos, a következő öt 30 napos és az utolsó – a szökőévek kivételével – 29 napos.

Noruz idején megtelnek a perzsa utak, terek, utcák; felélénkül a belföldi turizmus, a rokonlátogatás az újévi ünnep elengedhetetlen része. Így e shirazi mecset környéke is ünneplőkkel telik meg

A Gergely-naptár

A ma is használt naptár bevezetése XIII. Gergely pápa idejére esik. Lilius Aloysius perugiai professzor vezette naptárreform-bizottság indítványa alapján 1582. október 4-étől léptették életbe. Az új Gergely-naptár lényegében egyetlen alapvető dologban különbözött a régitől.

Folytatás: Nap-tár II.